Vállalt valaki úgy 3. babát, hogy az egyik fele nagyon akarta, a másik meg nagyon nem?

"annnnyira szeretnék még egy babát, egy kis picikét aki majd olyan cuki lesz mint a másik két gyerekem."

" tudom, hogy a gyerekeimnél mit rontottam el,és valami olyasmi van bennem, hogy a 3.-al annyira másképp csinálnám és de jó lenne, megnyugodna a lelkem"

"Szívesen látnám ahogy a nagyok ellennének a kicsivel"

"Férjem szerint elég nekünk a kettő, ők is néha kivisznek minket az észből"

Ezek aztán nyomós érvek, meg nevetségesek is. Egyébként a férjed nem akar többet, mert szerinte elég a meglévő kettő is. Ez nálam azt jelentené, hogy felfogtam, nem szekurálom, nem trükközök, nem beszélem rá, elfogadom, hogy a meglévő kettő is sok neki.

Egy hete vagyunk 3 gyerekesek, tizenéve együtt vagyunk, és valahol mindig 3 gyerekben gondolkodtunk.

5 éve megszületett az elsö,2 éve a második és úgy éreztük elég ennyi gyerkőc nekünk.

Mindkettő lány, igy azonban ahogy nőtt a kicsi is úgy éreztük még egy kisfiúnak annyira lenne hely nálunk.

Tele voltam kétellyel, aggodalommal császárral szültem mindhármat,volt egy csomo komplikációm de végül bevállaltuk a harmadikat is.

Ma egy hete született a 3. Kislányunk a családunk kerek lett.

Kellett átalakitás a házban,az életünkben de 3 csodás kislányunk van,minden tökéletes lett.

És igen van egy dolog amit én is másképp csinálok,egyetlen dolog van de ennek az előnyét mindannyian élvezzük:

Sajnos a másik két lányunk 6 hónapos korában vissza kellett mennem dolgozni, mivel nem tudtam volna feljebb lépni vagy akár a poziciom is buktam volna. Most megengedhetem magamnak,hogy itthon legyek egy kicsit tovább és igy mindhárom gyerek több figyelmet kap...

Te-ti döntésetek, de én nem csinálnám visdza a harmadikat semmiért:)

Igénybe vesszük az adokedvezményt-de ezt mi már bőven befizettük, és nem kell a CSOK mert házunk meg ez előtt is volt...