Kedves Anyukák! Megszánnának egy kialvatlan apukát?

ha nem tud leülni (bár szerintem azt 2 perc alatt megtanulja, ha fáradt) akkor menj be, fektesd le, simogasd meg és gyere ki. Ne maradj ott. Akkor csak jobban küzdeni akar.

Az utazás lehet, hogy most segíteni fog nektek, hiszen új rutin lesz a lefekvés/alvás. Figyeljetek, hogy az elejétől kezdve úgy legyen, ahogy utána szeretnétek. Azaz, nem kivenni, nem máshol altatni, nem ölbevenni....

Tudom,hogy kemény de megéri.

10.30-asnak

azért tartott ennyi ideig, mert elkövetted azt a hibát,hogy kivetted. Ezzel már elis érte amit akart.Tehát a teljes kimerülésig üvöltött, hogy megkapja azt a pár percet ölben.

Erre egy megoldást találtam ami nagyon bevált. Lányom mikor felállt ugyanezt csinálta, már állva majd elaludt, nyűgös volt, hisztis....

Erre teljesen besötétítettem a szobát, hogy semmit ne lásson, perceken belül kidőlt, sírás nélkül.

Valóban nem szabad kivenni, csak bemenni hozzá és nyugodt hangon vigasztalni, esetleg simogatni, leülni mellé, de NEM kivenni. Hiába sir. Nehéz ugyan hallgatni, de azt kell tudatositani, hogy ez a gyerek érdeke is.

Nekem 3 gyerekem van, egyik este a lefektetés után elmentem otthonról (apa maradt) és 1,5 óra múlva hivott, hogy nem birja tovább, a karjában van egy órája az egyik gyerek (17 hónapos), nem lehet letenni, mert üvölt. Hazamentem, kicsit vigasztaltam (már ki volt véve, tehát tök mindegy volt...). Amint beléptem a szobájába vele, azonnal üvölteni kezdett. Ennek ellenére leraktam, még 15 percig üvöltött. Onnantól egy hang nélkül aludt. Reggel ébredt a többiekkel, következő este egy hang nélkül aludt el. És amúgy boldog, folyton nevető kis ember, nem lelki sérült...

Az ilyen akaratos próbálkozásokat csirájában el kell fojtani, mert ha bármit elér vele, akkor csakazértis folytatni fogja.

Így van, ahogy az előttem szóló Anyukák írták!!!! Alapszabály: NEM szabad kivenni!!!!! És ami még nagyon fontos: bármennyire is nehéz és idegpróbáló: nagyon nagyon NYUGODTnak maradni! Szépen beszélni vele, simizni, rámosolyogni!!! Én minden elalvás előtt megfogom a kisfiam a kezembe, magamhoz húzom, megsimogatom, elmondom neki h most aludni fog (9 hónapos), és még ébren beteszem a helyére, ott is megsimogatom, és még ébren van, mikor kijövök a szobából. Ő még dumálgat egy kicsit, pörög forog és elalszik egyedül. A lényeg, h éreztessétek vele, h nagyon nagyon szeretitek és nincsen egyedül.

Kitartást és türelmet, most nem lesz könnyű ez a pár nap, de megéri, csak legyetek kitartóak!

Ja, és még valami, ha elgyengülnétek, mert lehet h lesz olyan, akkor olvassátok el mégegyszer és mégegyszer ezeket a tanácsokat, mert az újból erőt ad. Én is mindig azt csináltam, az elején az én kisfiam sem akart a kiságyban napközben aludni, én a Suttogót vettem mindig elő, amikor éreztem, h kezdek elfogyni, elolvastam és mindig rájöttem, h következetesnek, kitartónak kell lenni. Az eredményt pedig leírtam!!!!