Hagyjam itthon anyukámmal a babát? Olyankor már lehet mással, nem?
Jövő februárban folytatom az egyetemet, viszont emiatt heti 3-4 napot anyukám lesz a babával. A pici most 11 hetes. Anyukámat ismeri, jó a kapcsolatunk és nem az a típus, aki direkt máshogy csinál mindent a baba körül, mint ahogy azt én szeretném, vagy ahogy mondom. Rengeteget segít, valószínűleg azért is, mert nem dolgozik, tehát nem az van, hogy még munka után kell a picivel foglalkoznia.
Anyukám nagyon amellett van, hogy ez így jó lesz, működni fog, de nekem vannak kétségeim... Tudom, butaság, de mi lesz, ha nem engem fog az anyukájának gondolni? Vagy egy közel 1 éves baba ezt már jobban viseli, nem? J
Ő találta ki ezt, nem én. Neki ez nem teher egyáltalán.
Ebből a képzésből nincs levelező. Ha lenne, akkor kicsit kevesebb lenne probléma a továbbtanulást illetően.
Szerintem rendszeresen heti 3-4 nap sok....
Az hogy esetleg délelőttönként néha vigyáz rá, vagy ritkán egy napot esetleg, de ennyi már sok, gondolom ez akár egy évig is tartana vagy még tovább.
Persze hogy ezt mondta anyukád, mert segíteni akar és ő meg babázhat, mindegyik nagyszülő babázni akar.
Én úgy gondolom megsínyli majd, ha ez hosszabb távú dolog, nem úgy értem, hogy ne tudná, hogy te vagy az anyukája, de sokkal jobban fog kötődni a nagymamához mint kéne.
De, én ezt a képzést fogom elvégezni. Rengeteg időm, tanulásom és energiám van már benne, nem fogom kidobni az eddigi féléveimet az ablakon, csak úgy. A nehezebb féléveken már túl vagyok, többen mondják, hogy aki idáig eljut, azt már a tanárok elrugdossák a diplomáig. Persze ettől kell majd tanulnom, nem fogják csak úgy a kezembe nyomni készen a jövőmet, de tény, hogy egyszerűbb dolgom lesz, mintha csak most kezdeném el az egyetemet.
Igazából még az is eszembe jutott, hogy eljöhetne velem Budapestre (nappali+2 hálós a lakás, szóval lenne babaszoba külön). De akkoris mással lenne naponta több órát, csak bébiszitterrel... És nem tudom, mennyire tudnék úgy tanulni, hogy ott van ő is. Ebben az esetben azért mégis jobb lenne, ha itthon marad anyuékkal. Ő is ismerős környezetben marad, anyukám tudna vele foglalkozni, játszani és nekem is lenne szabadidőm, tudnék készülni, tanulni és sokkal szervezettebb lenne az egész.
Tudom,hogy én is le leszek pontozva,de szerintem sem az elfogadható kategória.Nem arról van szó,hogy anyukádnak ez teher e vagy sem,hanem arról,hogy te vagy az anyja.4 nap nem lennél otthon,és mivel írod,hogy nehéz szak,gondolom a maradék 3 napban is csak kellene tanulni.Akkor is anyud foglalkozna vele.Persze mivel kicsi,ezt fogja megszokni,de azt borítékolhatod,hogy te nem az anyafigura,hanem az egyetemről haza-haza látogató nővér leszel a számára.Amúgy kíváncsi lennék,most mennyit foglalkozol vele?
Azzal,hogy gyereket vállaltál,vállaltad azt is,hogy az életedet nem tudod majd úgy élni,mint eddig.
Most komolyan simán el tudnál menni minden hétrn otthonról úgy,hogy napokig nem látod? Nem vagyok ősanya(bár biztos meg fogom itt kapni),de az én lányom 3 éves,imádja anyukámat,de annak ellenére még most sem játszanám meg ezt heti rendszerességgel.
Jelenleg csak nyelvet tanulok (hobbiból), úgyhogy szinte mindig a lányommal vagyok. Heti párszor vigyáz rá anyukám, vagy a nagyszüleim, de amúgy mindig velem van, jön velem mindenhová.
Nem is szeretném az életemet úgy élni, mint a lányom előtt. De már gyerekkorom óta erre az egyetemre készültem, nem tudom másként elképzelni magam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!