Igazam van a babavállalás kérdésében?

neked is és a párodnak is igaza van. Nálunk is hasonló volt az álláspont, azzal a kivétellel, hogy én nem tanultam, hanem dolgoztam. De én is fiatal anyuka szerettem volna lenni, a párom az anyagi biztonságot várta. Neki adtam igazat, és utólag nem bántam meg. Most 29 éves vagyok, 4,5 hónapos a kisfiam. Jövőre szülöm a következőt, utána 1-2 év múlva a 3. babánkat. Nem volt gond a teherbeeséssel, elsőre összejött a manó. Nem tartom magam öreg anyukának. Ja: és mellette egyetemre is járok. De: van lakás, van autó, a páromnak vállalkozás. És bizony, nem volt tejem, szóval nagyon sokba kerül a pici, nem tudtuk volna eddig bevállalni.

Tanácsokat nem osztok, a tapasztalatomból vond le te a következtetést. De szerintem nincs az az egyetem, amit nem lehet gyerek mellett is csinálni, főleg, hogy úgy értettem, van segítséged. Viszont megfizethetetlen az a nyugalom, amit az ad, hogy saját lakásban vagy, saját kocsid van, a magad ura vagy. Amit el akartam érni munkában, elértem. Nem stresszel a tudat, hogy hogyan fogok kisgyerekkel munkát találni, kitanultam a mesterséget, egész jó vagyok abban, amit csinálok. És még az is meglehet, hogy 2 év múlva meggondolod magad és eszed ágában sem lesz még egy egyetemet elvégezni. 21 évesen én is meg akartam váltani a világot. 25 évesen már nem. 29 évesen élvezem, hogy a kisfiam engem is „megfiatalít”

Én 20 évesen estem teherbe, addig nagyon lazán vettem az életet. Pár nappal azután, hogy azon a nyáron megtudtam, terhes vagyok, kirugtak az egyetemről. Bérlakásban laktam. Egyedül. És bár már több, mint egy éve dolgoztam is, nem voltam bejelentve. Nem túl jó kezdet, ugye? A párom egy másfél szobás lakásban élt. Hozzáköltöztem. Megpróbáltuk együtt, de nem ment: pár nappal a szülés előtt télen visszaköltöztem a szüleimhez. Azért írom le mindezt, hogy lásd, a legszarabb egzisztenciális helyzetekből is ki lehet vergődni.

Sikerült a terhességem elején bejelentetnem magam valahol, és akkor még csak fél év munkaidő volt a kétéves gyed feltétele, így nem kellett később a gyesből éheznem. Még terhességem őszén elkezdtem egy levelező egyetemet. Szülés után négy héttel az egyetem mellett egy okj szakképzésbe is belefogtam, heti egy alkalom volt az oktatás, ennyi gyerekfelvigyázást tudtak vállalni a szüleim. Majd a következő ősszel, mikor 7 hónapos volt a babám, újrakezdtem azt az egyetemet, amiről annak idején kirugtak. Mindkét nagyi sokat segített, összesen heti kétszer-háromszor kellett leadnom hozzájuk pár órára a babámat. Nem volt vészes. De egy félév után halasztottam egy évet az egyik egyetemen, mert a vizsgaidőszak után beláttam, ez azért már mégiscsak sok. Maradt tehát egy levelező egyetem, egy szakképzés meg a babázás. Osztom a véleményed abban, hogy érdemes több lábon állni, több szakmával a zsebünkben. De közel sem lehetetlen a gyes időszaka alatt szakmát/diplomát szerezni. Most van egy pénzügyi szakmám, jövőre pedig lesz egy alapszakos diplomám. Írtad, hogy neked is van segítséged. Így szerintem bármibe belevághatsz.

Nekem azért is szerencsém volt, mert a gyermekem apjával és a családommal sikerült összedobni annyit, hogy a szülés utáni nyáron vettünk egy kis lakást. Több mint fél éven át újítottuk fel, nap mint nap mentem az egy év alatti babámmal a munkásokat ellenőrizni, és babussal a háti hordozóban költöztettem magunkat, de a lényeg, hogy ma már a saját lakásunkban élünk pöttömmel.

A fiam születése óta eltelt másfél év tapasztalatai alapján most azt fontolgatjuk a fiam apjával, hogy mégis megpróbálhatnánk együtt élni, és ha télen újra teherbeesnék, még pont le tudnék államvizsgázni nagy pocakkal. Közben pedig keresetkiegészítésképp itthon fordítok (nyelvi szakon tanulok), de a párom átlagos keresete és a gyed is tökéletesen elég a megélhetésünkre. Aztán majd később mesterszak, talán PhD... Történetem alapján kitalálhatod, hogy az én szívem a te álláspontodhoz húz. Úgy tűnik, elég megfontoltak vagytok, a párodnak talán kicsit el kellene engednie magát.

Ám azt el kell mondanom: felejsd el, hogy havi 10-20 ezer pluszból megússzátok a babagondozást. Legfeljebb úgy lehetséges ez, ha minden bababútort, gyerekruhát, játékot, babakocsit ismerősöktől vagy családtól örököltök.

Gyorsan keress egy bejelentett állást, és ha megvan, fél év után könnyebb lesz meggyőzni a párod, hiszen ha egy évig dolgozol, akkor már kapsz gyedet, ami majdnem hatvanezer lesz havonta, és akkor már könnyebb lesz tervezni, a párod sem fogja úgy érezni, hogy egyedül tőle függ, éhen haltok-e vagy sem. Így talán ő is felenged.

Kedves Kérdező!

Én egy 29 éves tanító néni vagyok, jelenleg GYED-en a 8 hónapos kislányommal :-)

Mindenképp jó dolognak tartom, hogy tervezitek a jövőtöket a pároddal! Mi is mindent megbeszéltünk/megbeszélünk a férjemmel és közösen döntünk, tervezgetünk. Aztán van ami sikerül, van amit pedig át kell gondolni menet közben ;-)

Hozzád hasonlóan gondolkodtam régebben én is.

Életem párjával immáron 10 éve vagyunk együtt (5 éve házasodtunk). Férjemmel egyszerre voltunk pályakezdők (igaz más más területen), így nem voltak túl rózsás kezdeti lehetőségeink. Amíg összespóroltuk a lakáshitelhez az önrészt Anyósommal éltünk együtt. Jó volt, hogy nem kell albérletet fizetni, így többet tudtunk félretenni (szerencsére nagyon jól ki is jöttünk egymással), de úgy gondoltuk, hogy bármennyire is szeretnénk így nem vállalunk még babát. Szerencsére mindketten a szakmánkban helyezkedtünk el, így a saját lakásra gyűjtésig is legalább élvezhettem a hivatásom gyakorlását! (Államvizsga előtt 30 iskolába vittem/küldtem önéletrajzot... 3 helyre is felvettek volna! Az első lehetőséget választottam, amit nem bántam meg, 1 év után ki is neveztek :-) Csodás tanéveket töltöttem az iskolámban és imádtam az osztályomat!!!) Két éve költöztünk külön a saját lakásunkba (persze hitelt vettünk fel) és igyekeztünk kicsit összeszedni magunk anyagilag, mert mondanom sem kell lenullázódtunk. De közben elterveztük, hogy 2009. januárjától próbálkozunk a babával, mert saját fészek már van... a tavalyi tanévben volt negyedikes az osztályom (újból elsőt nem akartam már kezdeni)... és hát mi sem leszünk már fiatalabbak ;-)

Pénzünk sem lesz több... Autónk egy öreg megy-amíg megy darabunk van (most erre kellene gyűjtenünk)... szóval nem vártunk tovább!

Első próbálkozásra sikerült is a leányzónk, október elején született :-)

Két gyerkőcöt terveztünk 2-2,5 év korkülönbséggel,így szerintem most sem vagyunk elkésve. Bár most már úgy gondoljuk, hogy egy 3. gyerkőcöt is bevállalnánk. Őt is kis korkülönbséggel :-)))

Továbbtanulni én is szeretnék (sőt kell is ped. pályán 7 évenként meg kell újítani a diplomát újabb diploma szerzésével, vagy 120 órás tanfolyammal), erre 2012-re vagyok az iskolában a továbbtanulási tervbe betervezve :-)

(Sajnos ebbe a diplomamegújítós dologba az eddigi tanfolyamok nem számítanak bele, pedig már közben összeszedtem 3X120 pontot.) Most azon gondolkodom, hogy milyen diplomát tudnék jól kamatoztatni (nem feltétlenül csak pedagógus pályán gondolkodom én sem). Nem tudom, hogy mit hoz még a jövő!

Csak azt tudom, hogy nem bánom, hogy így alakult az életünk!!!

Párom a leányzónk születése után mondogatta párszor, hogy lehet, hogy már korábban el kellett volna kezdenünk a gyermekvállalást ;-)

De megnyugtattam, hogy szerintem így szép és jó a mi családunk és életünk, ahogy van!!!

Jó, hogy most lettem anyuka :-)))

Semmit nem változtatnék, így utólag sem az eddigi életünkön :-)))

Én úgy gondoltam, hogy tanácsot nem írok, hiszen ez olyan fontos kérdés, amiről csak ti ketten dönthettek... egy-két esettanulmány, tapasztalat sokkal hasznosabb lehet ilyen esetben... nem is szoktam ilyen jellegű kérdésekre válaszolni, csak most mintha a 6 évvel ezelőtti önmagam olvastam volna ;-)

Szívből kívánom Neked, hogy úgy alakuljon az életetek, hogy évek múlva te is az érezd, amit én is érzek most (Így jó, ahogy van!)...Azt is remélem, hogy sikerül elhelyezkedned a pályán tanítóként!!! :-)

Bízz magadban és a párodban!!! Együtt biztosan jó döntéseket hoztok majd :-)))