Tegnap Anyukám elvitte sétálni 5,5 hós lányomat. Anyósom megszólt, hogy egyedül kell megbírkóznom a gyerek ellátásával. Tényleg lelkifurdalásomnak kellene lennie?

Ehhez hozzátartozik, hogy Anyukám valóban sokat segített eddig, de mostantól csak naponta kiugrik és ha szeretném leviszi sétálni, hadd intézzem a többi dolgom. Vagy esetleg néha pihenhetek is. Mi van ebben rossz? Én elismerem, vannak sokan, akiknek nincs segítségük, de miért fáj másnak, ha nekem van? Anyukám tiszta szívből segít, örül, hogy szükség van rá, hogy az unokájával lehet.