Le vagy törve? Sokat olvasom itt a kérdéseket, és nem tudom megérteni miért olyan rohadtul fontos, hogy hogyan szültünk, tudunk-e szoptatni stb. Hát nem tökre mindegy honnan bújt ki és hogyan az a kis csodálatos manó?

Teljesen egyetértek veled. Nekem 30 órás vajúdás után császárral született meg a kis szerelmem, ezelőtt 8 hónappal. Sajnos nekem is tápszeres volt kezdettől fogva, és a cici volt csak inkább kiegészítés, és csak 5 hónapos koráig volt hajlandó szopizni. Ha megfeszültem volna, vagy a fejem tetejére állok, akkor is csak így történt volna minden, és egy pillanatig nem voltam emiatt depis. Örülök, hogy van egy gyönyörű, makk egészséges kisfiam, aki bearanyozza az életemet, még ha időnként az agyamra megy, akkor is. De nagyon szépen fejlődik, nap mint nap újabb dolgokkal lep meg, és ez a lényeg. Ráadásul van még rajtam kb. 10 kg felesleg, aminek a ledolgozásával küszködök, de lesz@rom, majd lesz valahogy.

Úgyhogy depis anyukák, itt az idő arra, hogy változtassatok a hozzáállásotokon!

Jól összefogalalatd, ugyanígy gondolom.

Nekem gyors egyszerű szülésem volt, hála az EDÁ-nak (meg persze a babámank és az orvosomnak), amit a szülésfelkészítőn már megfogadtam, hogy kérni fogok. :D

Ha kitaláltak valamit a nőknek, hogy ne szenvedjenek és segít, akkor én azt ki is használom, gopndoltam és tényleg segített, a második babámat is EDÁ-val szeretném szűlni.

Nem érzem magam rosszul, hogy nem szenvedtem végig, nem akartam hős lenni és ezáltal nagyszerű anyává válni.

6-ik hónapig szoptattam tápszeres kiegészítéssel és emiatt sincs lelkiismeret furdalásom.

Imádom a kislányomat és ez a fontos!

Tulajdonképpen mindegy, ha azt nézzük, hogy megszületett vagy azt, hogy jóllakott.

Csakhogy ez nem ilyen egyszerű. A szoptatást azért fontos hangsúlyozni, mert olyan hatásai vannak a gyermek szervezetére, amiket semmilyen műanyag kaja nem tud pótolni. Nyilván vannak anyukák, akik hiába állnak a fejük tetejére, akkor sem tudnak szoptatni. Nem is róluk beszélek. De ez az egész

Meg persze a tápszeres cégek hatalmas piacszerzése és befolyása is előjöhet témaként.

A szülés módja is fontos. Nyilván, a végeredmény szempontjából mondhatnánk, hogy mindegy. Csak vannak kényelmes nők, akik nem akarnak simán szülni ilyen-olyan okokból.

Aztán vannak a császárnak következményei, amikről keveset beszélnek, vagy nem vesszük tudomásul.

Szóval szerintem beszélni kell erről, informálni az anyukákat, hogy adott helyzetben a kellő tudás birtokában tudjanak döntéseket hozni.

én 21 órát vajúdtam, aztán jött a burokrepesztés és az oxitocin, hát mit mondjak, azt hittem hgogy mghalok. a babám intenzíven volt 1 hétig. azért ezt nehezen felejti el az ember. az életem jelenlegi pontján ez már mindegy, de akkor nehéz volt magammal megbeszélni, hoyg nem az én hibám volt, hogy így alakult. a másik. én igen is fontosnak tartottam, hogy anyaetjet kapjon, mert ugyan a tépszer isj ó kaja, ezt nem vitatom, de minőségében nem mérhető az anyatejhez. szóval 1 hónapig volt tápszeres, az elején nem tudtam uyge szoptatni, de aztán bár vért izzadtam és éjjel nappal fejtem, sikerült átszoktatni anyatejre, és még a mai napig szopik. 18 hós.

én nem tartom se pozitvnak se negatívnak, ha valaki kkönnen vagy nehezen szült ,vagy tápszert ad, mert úgy alakult, vagy szoptat, mert sikerült neki. az viszotn egy más dolog, hogy az ember szubjektíve hogy élli meg ezt. mett lehet valakinek mondani, hoyg ne aggódj, tápszeren is felnő, hogyha ő igenis szoptatni szeretett volna, akkor eztt rosszul éli meg. ilyen egyszerű ez.