Tényleg olyan elítélendő ha 2 évesemet szinte sosem visszük játszótérre?

miért lenne, ha nektek ez így megfelel?!?!?!

card le ki mit mond, a lényeg, hogy ti jól érezzétek magatokat és kész :)

Nekem is hasonló problémám van. Az én fiam is kétéves, imád bandázni, igazi nyüzsgő örökmozgó. A környékbeli anyukák zöme ebben a kerületben nőtt fel, már gyerekkorukban is együtt Barbie-ztak. Mi igazi vándormadarak vagyunk, még csak 6 éve lakunk itt... A srácok imádnak együtt nyuszimotorozni, a fiam is rohan, ha meglátja a többieket. Én azonban azt vettem észre, hogy amint mi megjelenünk, minden anyukának eszébe jut, hogy ideje hazaindulni... Gyakran rendeznek bulikat a gyerkőcöknek a kertjükben, de mi erre sosem vagyunk meghívva... Még a beszélgetés is elhalkul, ha megjelenünk. Pedig nem vagyunk sem koszosak, sem büdösek. A távolabb lévő játszótereken semmi gond nem szokott lenni a közös játékkal, beszélgetésekkel. Onnan gondolom, hogy a "nem őslakosságunk" a baj, hogy van egy másik anyuka is, akit szintén kerülnek, és ők sem régen laknak itt.

Én már annyira utálom ezt, hogy tudatosan nem akkor viszem ki a fiamat, amikor ők kint vannak. Nagyon megalázó ez a helyzet. Remélem, hamarosan újból elköltözünk, mert utálom ezt a kiközösítősdit. Nem magam miatt, hanem a fiam miatt. Neki kellenének a barátok, de esélyt sem kap.

Megértem a kérdezőt. Sajnos némely anyukák nagyon furcsák tudnak lenni. Hidd el, egymást ugyanúgy köpködik a másik háta mögött. Az a baj az ilyen kis közösségekkel, hogy túl közel élnek egymáshoz, túl kevés inger éri őket a gyerek mellett (hiszen egész nap otthon vannak), és ezért a biliben is kavarják a vihart.

Én erre azt a megoldást találtam, hogy a régi barátnőimmel tartom a kapcsolatot, akiknek már szintén van gyerekük. Bennük legalább nem csalódom. Inkább utazunk hétvégente 100 kilométert, de olyannal vagyunk, aki nem döf hátba, ha elfordulunk... A helyi hülyékkel meg nem foglalkozom, inkább felváltva viszem a gyereket a távolabbi játszóterekre, kocsival. Olyan kis közvetlen, hogy még így is mindig talál valakit, akivel eljátszhat... :)

hát tudod ez úgy van, h ment közben ismered meg a többi anyukát. ha a gyerek jól érzi magát a játszótéren akkor leviszed, ha nem akkor nem. Ha lemész odaköszönsz a többieknek, és szép lassan megismerkedsz velük, ha akarsz persze...

Azért is jó ha lemész, és megismerkedsz velük, mert később ezek a szülők lesznek az ovis-iskolatársak szülei is. Jó ezeket a kapcsolatokat építeni,

Egy két éves gyerek már igényli a kortársai társaságát. Jól eljátszik velük, megfigyeli őket, utánoz és igy tanul

Én se vagyok nagy beszédű, ismerkedős. De a fiam imádja a játszóteret, ezért gyakran lejárunk. Most már sok anyukával vagyunk bandázó viszonyban, de nem ennél szorosabb-ban.

Mi se vittük ebben a korban még.

Egész egszerüen ilyenkor max egymás mellet, de nem egymással játszanak még és a játékok nagyrésze se neki való.

Csak egy plusz kockázati tényező a közösség miatt járványügyben, már pedig baromira nem mindegy hogy valaki 4 évesen vagy 2 évesen kap el egy bárány himlőt.

Kb 2,5 évesen kezdte értékelni és 3 éves fölött kezdi igazán élvezni a játszó teret.

Azonban, ami a közelünkbe esik játszótér az gáz és inkább egy távolabbira visszük.