Ti bemernétek vállalni?
Én 20, az apuka 23 éves. Bár a baba nem volt tervbe, mert együtt sem vagyunk már, mégis ha úgy döntök megtartom támogat, ahogyan tud. Ti bemernétek vállalni, úgy hogy estin tanultok még munka mellett?
Családi háttér anyagilag támogat, ha szükséges, de szabadna ekkora terhet róni a nyakukba?
Én úgy érzem, hogy bármilyen őrültség is, de nem vetetném el.. ki mit mond?
Köszönöm kedves válaszoló!
Sajnos nálam is elég meghatározó tény és egyben szomorú is hogy ennyi idősen ilyenekről kell gondolkozzak, illetve hozzak döntést (betegségre értem most leginkább)
válasza: válasza:Nővérem ikreket szült 19 évesen. Még picik voltak a lányok, amikor szétmentek sógorommal.
Aztán megismerte az új férjét, született közös fiuk. A lányok most 17 évesek, és az új sógoromat tekintik apjuknak. Le a kalappal a sógorom előtt, tényleg sajátjaként nevelte, egyformán bánik mindhárom gyerekkel.
Szóval nem kell ettől megriadni. Manapság sok a válás, sok az Újraházasodás, így sok a féltestvér, mostohatestvér.
Tényleg ülj le a szüleiddel, szerintem ha látják, hoyg mindent megteszel a kicsiért, akkor segíteni fognak.
És ez nem a szülők nyakára szülés. Az az, amikor ELVÁRÁS? hogy a szülők KÖTELEZŐEN tartsák el a lányukat meg az unokájukat, az meg nem nagyon tesz azért, hogy önállósodjon.
De ha én látnám a gyerekemen, hoyg megpróbál mindent megtenni, hoyg jobb legyen az unokámnak, egyértelműen segíteném. És nem érezném, hoyg a "nyakamra szült", hanem hogy most egy olyan élethelyzetben van, ahol a SEGÍTSÉGEM kell neki.
Köszönöm a válaszokat ismét! :)
Én ugyan baba mellett tanulni nem fogok tudni, max levelezőn, de az apuka igen, és nagyobb pénz összeget természetesen nem is várnánk és fogadnánk el a családtól.
Ismét átbeszéltük a dolgokat, és hála Istennek az apuka egy értelmes férfi akivel meg lehet beszélni a dolgokat, így arra jutottunk, hogy megpróbáljuk az összeköltözést. Mégis csak az lenne a legjobb a picinek. Szerencsére nem veszekedősek vagyunk, hanem leülünk és az esetleges problémákat megbeszéljük, így a babának is jobb lesz.
UHn látva babát, nem tudtam másképp dönteni, minthogy megtartom.
Örökbeadás előbb szóba jön, mint z abortusz.
Örökbeadással egy olyan családhoz kerülhet, akik szeretik és mindent megtudnak neki adni testileg és lelkileg egyaránt. Bár a környezet azt mondja, hogy valószínűleg azt meg születés után nem tudnám megtenni, és inkább támogatnak.
Meg persze a drága "jó" apuka, mint.az várható volt időközben ott hagyott bennünket.. de azért jogokat követel magának..
válasza:
Szia! Milyen régi poszt.. :) köszönöm a kérdést!
Azt hiszem én a dolgok szerencsés végét tudtam megfogni.
Tanulmányaimat befejeztem, sikeresen szakmát szereztem. Azóta lett egy másik szakmám is. A nagyszülők segitettek kezdetben, hogy összeszedjem magunkat és mindent megadja a picinek. Az első fél év - év volt nehezebb, de a közös együttélésen túl en tartottam el magunkat.
Életem legjobb döntése volt megtartani kis csoda csillagomat! Rengeteg erőt és kitartást adott az évek alatt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!