2 gyerek mellé harmadikat?

Egyetlen dolog amit mérlegeljetek:

Bírnátok?

(anyagilag, teendőkben)

Mert ebben mindenki más! Van aki egynél is állandóan kivan, van aki négyet is felnevel boldogan és energikusan.

Sokan szülik sorra a 3-4-et aztán itt kötnek ki sírva hogy nincs én-idejük meg segítségük. Más meg simán elvan ugyanennyivel boldogan.

Ti tudjátok bírjátok-e majd.

Korkülönbség ugyanez. Bár a nagyobb könnyebb az tuti, de van aki kicsivel is megoldja nyafi nélkül. Ezt nektek kell tudni.

Szavazzunk?

Ha valaki egy anonim oldalon vár GYEREK VÁLLALÁSHOZ tanácsot, az inkább maradjon meg a meglévő létszám mellett.

4, NEM csak anyagilag fontos! Olvasd el 1. kommentet hogy miért.

Egy gyereknek nem csak pénz kell, hanem energikus és kiegyensúlyozott szülő is.

Két gyerek mellett érzed kérdező, hogy hova fér egy harmadik az energiaszintedet tekintve. Ha kettőt lazán elbírsz úgy, hogy minőségi időt töltesz velük és van időd magadra, férjedre, és vannak üresjárataid IS, az jó jel egy harmadikra.

Nagyobb korkülönbséggel vállaltunk gyerekeket, tudom magamról hogy egy kicsi mellé pici nekem sok lenne. Hárman vannak.

Életem egyik legjobb döntése volt, valahogy most érzem azt, hogy teljes a családunk.

Azt nem tudjuk, hogy nálatok mi lesz. Gondold végig!

Mind a kettő nehéz lesz, ha nem áll készenlétben mondjuk 2 nagymama. Két picivel iszonyat, nem alszol semmit, mert felváltva kelnek. Képzeld el, hogy az 1 éves is kel 2-3 óránként, a baba meg 2 óránként szopik. Alvás nélkül márpedig nem leszel meg. :)

Ha a másik ovis, féltékeny lesz, hogy ő be van vágva az óvodába, ti meg otthon hawaii-oztok. Mármint szerinte. :) Akkor őt vinni játszira, ide-oda, állatkertbe, a babát meg szintén otthon kéne szoptatnod 0-24-ben. Jó, eltúlzom, csak érzékeltetésképp.

Nálunk 10 év van, k*va nehéz így is. Ha van segítség, viszonylag könnyű, ha nincs, akkor sehogy se jó. Ha kicsik és egyeznek az igények, az sem, ha nagyok, és eltérőek, az sem.

Max. annyi, hogy a kicsik egy idő után összenőnek és elszórakoztatják egymást. A nagyobbaknál még ennyi sem lesz.

Alapvetően a kis korkülönbségre esküszöm. A két gyerkőcöm között csak 21 hónap van. Az eleje persze nehéz volt, bár viszonylag gyorsan összeszoktunk. Most pedig már olyanok, mintha ikrek lennének annak minden pozitívumával és negatívumával együtt. Néha úgy érzem, kihull a hajam, összességében azonban fantasztikus, hogy vannak egymásnak (és nekünk). Sokszor az ikercsecsemők ölelik egymást már az anyaméhben meg itt kint a külvilágban is. Hihetetlen látni, ahogy a 3 éves és a lassan 5 éves egymást átölelve alszik el, egymás nélkül nem tudnak aludni, különágyban szintén nem tudnak aludni...szval mostanra úgy összenőttek, mintha ikrek lennének (persze, nálunk sincs sajtból a hold, szokták "gyilkolni" is egymást, de ez tök természetes). Ők már örökké ott lesznek egymásnak, és ez annyira jó érzés. Kemény meló persze nevelgetni Őket, a legeleje és a dackorszak (a nagyobb még nyakig benne, amikor a kicsi elkezdi) a legnehezebb (most épp megint nehéz a 3 éves kislányom hisztijei miatt). Szval így terveztük, össze is jött, hittünk benne, hogy képesek vagyunk jó testvéreket nevelni Belőlük (sztem ez 90 százalékban a szülő felelőssége).

Viszont! Gondokodunk egy 3. babában is. Na, az biztos, hogy Ő nagyobb korkülönbséggel fog érkezni. Az idegeimen érzem, hogy egy harmadik kicsit már nem bírnék. A tervünk az, hogy a fiunk kezdje el a sulit a kislányunk legyen stabilan ovis, és akkor jöhet a harmadik baba. Így 7 és 5 évesen kapnak a gyerekeink még egy testvért. Ami a hihetetlen, hogy mennyire vágynak egy kisbabára. Napi szinten elénk állnak, hogy még egy tesót szeretnének, mintha éreznék, hogy egy kis lélek még valahol hozzánk tartozik (hiszek abban, hogy a lelkek családot, szülőket választanak maguknak).

Szval szerintünk szuper dolog a nagycsalád, és a szerintünk ideális korkülönbség: az első két gyerkőc két éven belül, hogy abszolút testvértudatban szocializálódjanak, a harmadik pedig egy szerető (jóval nagyobb) testvérpár mellé szülessen, hogy természetesen tudják kezelni a tesótémát.