Nektek melyik volt a legnehezebb időszak a babával?

A fogzás , azt hittem az elso hetek lesznek nehezek de azok meglepoen jok voltak.nagyon jó gyerek amugy a fiam.

Hasfájós se volt pedig tápszeres lett sajnos.

De a fogzás.. semmit se aludtunk.

Az első év.

(most 5 éves)

Nálunk a betegség ami a legnehezebb időszak.

A 3 gyerek feszt egyszerre beteg. Hozza haza az oviból. Másnap már a fiam is beteg harmadnapra a lányom is.... és akkor kezdődik a sírás. Éjjel nappal-nappal éjjel... köhógés hányás a sok köhógéstől. Az egész napos mosás a padlóról a ruhákból. Lázmérés, orvosságot beadni is. Mire letudom reggel mind a 3 gyereket mert szednek 2félét. eljön a dél kezdem elölről. Utálnak olyankor fürödni. Folyik az orruk. Szívjam legalább óránként. Orvoshoz is elmenni kivárni haza érni. Mindneki úvölt hazafele. Éhes fáradt lázas.... Kontrollra menni az is csuda jó.

Egyedül kell mennem.feszt velük.

Ott viselkednek amint kiérünk törik a mécses.

Borzalmas!

A legrosszabb a hányós hasmenése vírus. Mikor egyszerre volt beteg mindhárom ezzel a betegséggel. Atyám!!!!!!

Embert probáló. Lehánytak. Összehányták az ágyat. A szőnyeget. ment a hasuk 20 percenként. Mindenkit itatni kortyonként 10 percenként.

Huuu na az nagyon nehéz.

Mikor meg nem tud beszélni és csak sír sír és sír......Mikor már mondja hogy ez fáj meg az fáj csak előrébb van az ember.

1. Amikor jöttek a szemfogai.

2. A kőkemény 2 éves dackorszak.

3. Amikor a dacos 2 éves mellé született a hasfájós, refluxos, keveset alvó kistesó. Az első 2 hónapunkat az ellenségemnek se kívánom.

Volt kb 2 hónap amikor vagy csak kézben aludt vagy hordozóban ringatva, órák után lehetett csak lerakni/abbahagyni, de akkor is elég esèlyes volt, hogy felébred. Nappal állandóan cicin volt, mégis éhes volt, úgyhogy tápszerrel is szórakozni kellett...

Már hallucináltunk a párommal a fáradtságtól...

Mégis százszor inkább ez, mint amit kb 1 éve művel! (4,5 éves)

Nálunk is a betegségek a legrosszabbak. Olyankor se éjjelem se nappalom a két gyerekkel. Életkortol függetlenül borzalmas mikor betegek.

Most meg az nehéz h a kicsi utál babakocsizni,végigüvölti az utat, olyankor jol belehevül a hisztibe,kimelegszik, megfázik....márpedig a nagy miatt muszáj levegöznünk....(fél éves és 2,5 évesek)

Látom le van pontozva, de én is leírom hogy az első év naggyon nehéz volt, és inkább ezerszer bármelyik mostani dacos hiszti mint az első év.

Végig hasfájós volt, nem tudott kakilni, mindentől székrekedése volt, egy éjjel kb 10x kelt minimum, mondjuk ez csak most változott 20 hónaposan, nem volt el egy percet se egyedül, mindig szórakoztatni kellett, és az ember csak csinálja-csinálja de nem kapsz visszajelzést hogy jól csinálod mint most hogy agyon pusziglat meg megölel.

Legtöbb éjszakán csak hajnali 4-kor aludt el normálisan, addig 10 percenként is volt hogy kelt, vagy a fogzás,vagy a pocakja miatt,vagy épp mozgásfejlődés miatt még aludni se lehetett lerakni.

Imádom a kisfiam, de 1 éves kor után mikor elkezdett járni és önállósodni ,kimutatja a szeretetét, meg lehet vele beszélni most már dolgokat, ezerszer könnyebb.

Én ezek miatt lehet testvért se fogok vállalni, valahogy úgy érzem még most hogy 1 hónapja átalussza az éjszakákat, hogy még egyszer nem tudom újra akarom -e kezdeni.

A kisfiammal:

- az első kb. 2,5 hónap nagyon durva volt. Iszonyatosan hasfájós volt, egész nap kézben kellett tartani, masszírozni a pocakját, kábé csak akkor csendesedett el egy picit. Akkor aludni is alig aludt, a sírásról szólt az az időszak. Aztán egyszer csak, mintha elvágták volna, kaptunk egy kis mosolyalbumot.

- 8 hónapos korában támadt a szeparációs szorongás. Kellett pár nap, hogy rájöjjek, miért lett egy kisördög, egy dúvad az addig csupamosoly kisfiam. Akkor vért izzadtam Vele, de ez hamar lecsengett, viszont örökre emlékezetes nagy változás volt.

A kislányom (második babám) születése után:

- a kislányom 8 hónaposan kezdte bekúszni-mászni a lakást. A kisfiam dolgait veszélyeztette, a kisfiam őrült féltékeny lett (addig nem volt semmi gond), bántotta volna a hugit ott, ahol csak érte. Ott nagyon résen kellett lennem. A kisfiam elkezdett dadogni, nehéz időszak volt, de ez is lecsengett 2-3 hónap alatt.

- egyszerre kezdték 2016 őszén az ovit és a bölcsit (a fiam 3,5 évesen, a lányom 21 hónaposan). Nehéz volt egyszerre beszoktatni Őket, esténként mint egy fadarab, úgy zuhantam be az ágyba.

- és elérkeztünk a jelenbe, amit most megint egy picit nehezebbnek érzek: a fiam lassan 5 éves, a kislányom 3 múlt, imádják egymást, de rengetegszer ölik is egymást, amit én nagyon nehezen viselek. Ez az egyik legérzékenyebb pontom: a gyerekeim közötti verekedés, erőszakos viselkedés. Remélem, ez is hamar lecseng.