Vállalnátok úgy még egy babát, ha a nagyobb gyereketek kifejezetten nem akarja?

Természetesen nincsen beleszólása, azt meg nem kommentálom, hogy a kétévest szoptatod.

Nem akartam testvert 4 evesen. Konyorogtem h ne legyen. De lett. 30 vagyok, a mai napig nem szeretjuk egymast. Udvariassagbol a szuleink miatt tartjuk a latszolagos jo viszonyt, de igazabol mintha idegenek lennenk. Azt, hogy az eletem nem ugy alakult ahogy kellett volna, reszben a testver temanak tudom be.

Elkezdtem irni egesz hosszan, de ugy dontottem, senkinek nincs koze hozza. Az az egy biztos, hogy egy hatalmas toresvonal fog keletkezni a gyerekeddel valo kapcsolatban, ha semmibe veszed ezt az akaratat. Egy kistestver eletre szolo felelosseg neki is. Az erzelmi torest is egesz eleteben cipelni fogja. Es hogy miben nyilvanul meg, ha valaki ugy erzi, nem szeretik elegge, nem kapja azt a figyelmet, amiert ahitozik? Nalam anorexiaban, duhrohamokban, tobb evtizednyi onmarcangolasban nyilvanult meg. Persze a te dontesed, nyilvan vegso soron nincs beleszolasa, es a nagy csalad szep es becsulendo dolog valoban-csak eppen nem mindenkinek valo...

Az utolsó válaszoló esete egy kirivó eset, ahol a szülők valószinüleg nagyon sokat hibáztak a gyerekek nevelése esetén. Nem lesznek mindenkinek ilyen problémái a tesó születése miatt.

Majd 15 ev mulva kiderul, milyen problemai lesznek. Nem a nevelesen mulik, hanem a szemelyisegen. Egy "tobbemberes", szeretet es figyeleméhes gyerek melle lehet szulni meg egy tucat masikat, es csodalkozni, hogy rosszul erzi magat..aztan hibaztatni, hogy te onzo, rossz, gonosz testver...