Akiknek együtt van egy szobában a pici (pár hetes) és a nagyobb, hogy oldjátok meg az alvást?

Nálunk úgy van megoldva, hogy a nagy alszik a párommal, én meg a kicsivel a macska mentes (!) szobában.

Viszont mi mindenképp költöznénk nagyobba, mert nagy a korkülönbség a két gyerek közt.

Bakker, mennyi bunkó van itt. Kérdező egyáltalán nem rinyált, egy sima kérdést tett fel, erre mindenki egyből betámadja. Miért is? Normálisan már nem is lehet válaszolni egy normális kérdésre?

Amúgy, miért ne lenne ideális két szobás lakásba két gyereket vállalni? Miért nem mindjárt 5 szoba legyen, hogy 1 a szülőknek, 1-1 a gyerekeknek az alvásra és 1-1 játszószobának, mert nehogy már ott játszanak, ahol alszanak. Bakker.

Különben mégis melyik országról beszéltek ti, mert itt, Magyar honban az is csoda, ha egy fiatal pár saját kérót tud venni, és örül a kezdei másfél szobájának. Sőt, valaki albérletbe szül, mégis rendesebben felneveli és foglalkozik a gyerekével mint a többszobás lakásos műmájer anyuka.

Gondolom azok, akik itt fikázzák, hogy két szoba nem elég egy 4 tagú családnak, azok biztos a gazdagék, akik el sem tudják képzelni, hogy van élet 120 nm alatt is.

A nagyfiam 3 éves volt, amikor a húga született. Éppen elért abba a korba, amikor már olyan mélyen aludt, hogy a kicsi éjszakai ébredése nem ébresztette fel. De ehhez kellett az, hogy vagy ott legyek én is, vagy legalább bébiőr legyen, és az első felsírásra azonnal felvegyem a picit, mellre tegyem, vagy ha a pocakja fájt, nehezebben nyugodott meg,a kkor persze kivittem a nappaliba.

így viszont még arra sem ébredt fel soha a fiam, ha a kislánynak orrot kellett szívni porszívóval az éjszaka közepén (családi ház).

Magát az altatást úgy oldottuk meg, hogy a fiam meseolvasás, bújás, ének, puszi, stb. után már szépen lefeküdt egyedül, én a másik szobában szoptattam, altattam el a kicsit. Amikorra ő elaludt, többnyire elaludt a nagy is, akkor bevittem a kiságyba a picit.

"Gondolom azok, akik itt fikázzák, hogy két szoba nem elég egy 4 tagú családnak, azok biztos a gazdagék, akik el sem tudják képzelni, hogy van élet 120 nm alatt is."

63 m2-n lakunk két szobával, nem azért "fikázom" mert kicsi a lakása, hanem azért, mert hogy a jó égbe nem egyértelmű valakinek az, hogy ha a csecsemő zavarja a nagyobb testvérét a pihenésben, akkor elviszi tőle, nem a neten írogat ki kérdéseket, hogy mit tegyen. Nem nagyon van ugyanis más variáció. Ha a nagy nem tud pihenni a kicsitől, akkor külön kell rakni őket, vagy így vagy úgy. Na most ő máshogy nem tudja külön tenni a kicsit, csak magukhoz vinni. Akkor mi a krédés?