Ha több dologban nem tudtok egyetérteni a baba apukájával, elhagynátok?
2 éve vagyunk együtt. Nem terveztük a babát, de úgy döntöttünk, hogyha már sikerült, akkor megtartjuk.
Még csak terhes vagyok, de így is rengeteg dolog van, amiben nem tudunk közös nevezőre jutni...
A legfőbb gond a pénz. Ugye még fiatalok vagyunk (én 20 éves vagyok, ő 21) és ő dolgozik 17 éves kora óta, de engem a mai napig támogatnak a szüleim. És ő ezzel nem ért egyet... Ahogy azzal sem, hogy tartom velük a kapcsolatot, anyukámmal szinte egész nap beszélünk, apukámmal is találkozom minimum hetente.
Neki pedig nagyon rossz a szüleivel a kapcsolata, az apját utoljára 14 éves korában látta, az anyjával is hetente- 2 hetente beszél telefonon.
Nehéz gyerekkora volt, elfogadom. De nem értem, hogy miért akar még most is küzdeni, mikor pl. anya mondta, hogy fizeti az összes babadolgot (nem szerettem volna használt dolgokat venni).
A barátom már a babaágyon kiakadt, hogy miért kell olyan, amilyet kinéztem, mikor ingyen kaphatnánk egy másmilyet... Ami nekem nem tetszett és mondtam, hogy abba biztos nem teszem bele a babát.
Ez volt a babakocsival is, a ruhákkal szintén. Van egy nagyon jó barátom, aki fiú (családbarátok, kb 3 éves korom óta ismerem). És néha azt érzem, hogy már ő lelkesebb a baba miatt, mint a barátom...
Eljön velem a vizsgálatokra, segít babacuccokat nézni, tudok vele beszélgetni.
A barátom meg csak hazajön és alig bírunk beszélgetni, mert "ő fáradt most ehhez"...
Hetente összeveszünk és nekem erre nincs szükségem terhesen. Előre félek már, hogyha megszületik a baba, mi lesz... Nem akarok egy boldogtalan párkapcsolatban élni.
Nekem az jön le, hogy teljesen más értékrend szerint gondolkoztok és élitek az életeteket. Ez így hosszú távon nem fog működni, ha nem beszélitek meg a nézeteltéréseket és nem fog közelíteni a véleményetek a másikéhoz.
A között, hogy szinte együtt éltetek és most együtt éltek óriási a különbség.
Sokat kell alkalmazkodni a másikhoz egy párkapcsolatban.
De ezeket kifizetném én (vagyis apuék)...
Már próbáltam vele beszélni erről. Mindig az a válasz, hogy majd máskor, most túl fáradt ehhez.
Apa is beszélt vele, hogy nem kell 120-szal hajtani, meg kicsinálnia magát a munkával, mert nem lettünk magunkra hagyva a babával.
Mondta azt is, hogy szerez neki jobb munkát, több fizetéssel, de a barátom azt sem hajlandó elfogadni, merthogy ő nem akarja lekötelezettnek érezni magát egész életében és hogy mások azt gondolják később, hogy azért lett sikeres, mert az apám elintézte neki...
A barátom (mármint a legjobb barátom, nem a párom) azért ér rá, mert egyetemista és így kb. a délelőttjei is szabadok, mert az előadások nem kötelezőek. Szóval ő ráér kb mindig.
Dolgozol keményen a napi betevőért, meg az új jövevényért. Számlákat kell fizetni, ételt kell az asztalra tenni,a babának is neked kellene vásárolni. Erre a párod, a gyerekkori legjobb barijéval (aki ellentétes nemű) jár shoppingolgatni, vizsgálatokra miegymás. Akinek úgyszint nem kell robotolni, hisz a jómódú család barátja, valószínű ő is jómódú. És akkor hazajössz hulla fáradtan, ezt végighallgatod, sz@@r semminek érzed magad erre a párod még benyögi a wellnesst. Csak gondolj bele....
Elmondom nem minden férfi bírja azt, hogy anyós finanszíroz...amit teljesen megértek. Lehet élni másra támaszkodás nélkül is, szerényen. És akkor megvan a meghitt boldogság is akár. Ami nálatok, ha így csinálod bizony nem lesz meg!!!!
Sajnálom ezt a jóravaló fiút, hogy veled van együtt kérdező.
Semmit nem fogtál fel abból, amit írtunk neked.
De nem kell versenyeznie a legjobb barátommal, az egy teljesen másféle kapcsolat, szeretet...
A barátom is egyetemre jár, mellette dolgozik csak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!