Nagyon szeretnénk a férjemmel már kisbabát, de heti 4x3 órában folytatnom kellene otthonról a munkámat (amit egyébként nagyon szeretek), nem anyagi okokból elsősorban. Megoldható szerintetek, ha egyébként minden más szuper?

Én is fogok a gyerek mellett dolgozni, igaz nem ennyit, és mivel vállalkozó vagyok, magam osztom be, hogy mikor csinálom meg.

Szerintem megoldható, amit Ti szeretnétek, nekem nagyon sokan dolgoznak a környezetemben baba mellett. Nehezebb munkákat is, hiszen pl, sokan fodrászok, műkörmösök, ahol azért időpontot kell egyeztetni a vendéggel. Ha meg, kiesnének 1-2 évre, a vendégkört teljesen elvesztenék. És ők is megoldják. B tervként mindig ott van a segítség (akár fizetett formában is).

Egyébként ahogy írod, már a főzéssel felszabadul egy csomó időd. Szerintem a házi munkát is ki lehet szervezni, ha már nagyobb a gyerek, és kevesebbet alszik. Szóval azért sok lehetőség van :) És gondolom egyébként sem vagy "teljes" állásban, ami onnantól kezdve, hogy ovis lesz a pici egy álom, hiszen sokkal rugalmasabban tudsz hozzá alkalmazkodni, mint aki teljes munkaidőben dolgozik.

A kisfiam (első babám) születése előtt főállásban dolgoztam (ide tértem vissza a két babázás után), imádtam, mellette pedig magántanítással kerestem még egy kis kiegészítést. Sok tanítványom volt, tanítani is szerettem, az volt a tervem, hogy a babám mellett napi 1-2 órát majd tanítgatok. Házhoz jöttek volna a tanítványaim.

Csakhogy az első három hónap tömény hasfájósan üvöltős három hónap volt, éjjel ringatni kellett, kegyetlen volt. Aztán ahogy elmúlt a hasfájás, kaptunk egy mosolyalbum kisbabát, aki mindenen kacagott, boldog, érdeklődő és rendkívül ragaszkodó kisember volt, megspékelve egy kemény tejfehérje-érzékenységgel, ami ijesztő volt, nehéz időszak volt. Ott álltam az alvó kisfiam ágya mellett, és gyönyörködtem Benne, máskor pedig zokogtam, hogy még mindig ömlik Belőle a véres hasmenés, pedig már semmilyen tejterméket nem ettem...eszembe sem jutott a tanítással foglalkozni. Pedig nagyon jól jött volna egy kis plus pénz. Az első 1 évünk egy ilyen érzelmi hullámvasút volt: ahogy elmúlt a fájdalmas sírás, szinte beleszerettem a kisfiamba, el nem tudtam képzelni, hogy akár egy pillanatra is ne álljak készen, ha szüksége lenne valamire. Nem tanítottam, a férjem szóba sem hozta, örültünk, hogy magunkra találtunk, mint család. A tanítványaim egy ideig türelmesen vártak, aztán mindegyiknek ajánlottam más angolos kollégát. Számomra a gyed a babázásról szólt, semmi más kötelező, munkával kapcsolatos tevékenységet nem igényeltem akkor. Amikor a kislányom (második gyermekem) 2 éves korában bölcsibe került, visszajöttem dolgozni. Ennek most már 1 éve. Továbbra is imádom a munkám, sikereim vannak, fejlődöm, örülök, hogy újra dolgozó nő lettem. És egy percre sem bánom, hogy az évek alatt kialakult magántanítványi klientúrámat hagytam leépülni teljesen.

Ezt csak azért írtam le, mert hozzád hasonlón álltam én is a baba-munka témájához a babavállalás előtt. Aztán jött a fiam, 6 hós koráig tisztán anyatejes volt, és teljesen átírta az életem.

De tudom, nagyon sokfélék vagyunk. Lehet, hogy angyali babád lesz, akkor fogod teljesnek érezni magad, ha dolgozhatsz is mellette...majd elválik. Légy rugalmas!

Az biztos, hogy én olyan típus vagyok (tudom magamról), hogy ezer százalékkal csinálom azt, amit csinálok. A fiam születése után úgy éreztem, a szívem szakad meg, ha nem lehetek a nap 24 órájában ezer százalékig anya. Most dolgozó nőként is a család az első, csak utána a munka.

Igen, meg lehet oldani, én megoldottam, 2 hetes korától. Mindig akkor dolgoztam, amikor aludt, ez azzal járt, hogy én nem aludtam sokat, de kibírtam. Igény szerint szoptatott baba volt, úgyhogy a lepasszolás nem is igazán jöhetett szóba. Az alvása is olyan volt, hogy esti fektetés után sokáig örültem, ha másfél órát aludt egyben, szóval azért fel kellett közben ugrálni visszaaltatni meg ilyenek. És ebben hiába segített volna apa, mert csak anya kellett.

Ennyi belefér szerintem, csak hát fáradt leszel. Ennél többet viszont már tényleg csak nagyobb korában lehet, amikor már nem csak szopik,és rá lehet másra is bízni kicsit. Bár tápos babával ez ugye könnyebb már az elején is.

Amit lehet, gépesíts, mosogatógép, robotporszívó nagy ssegítség, kaját rendelj azokon a napokon, amolor dolgoznod kell, és egyedül vagy a picivel. Sajna ez nekem csak 1 év után esett le, akkor kezdtem rendelni néha, illetve akkorra oldottam meg a "nem fér el a mosogatógép" problémát, meg ettem robotporszívór, de onnantól sokkal egyszerűbb volt minden.