Ezzel a majomszeretettel ártok neki?

Sziasztok!

A babám még kicsi, 2 hónapos. Egyedül nevelem, a terhesség elején külön váltunk a férjemmel. Azt érzem, hogy minden szeretetem ennek a kislánynak adom, ami persze most még jó neki, de félek, hogy később sem tudom majd megállni hogy ne puszilgassam, ölelgessem folyamatosan, ne csünggjek rajta. Volt már olyan nem egyszer, hogy békésen aludt, de úgy éreztem, muszáj felvennem, megölelgetnem. Szegény persze felébred ilyenkor.

Azt szeretném, hogy kiegyensúlyozott boldog gyerek legyen majd belőle, korán megfelelő szociális élettel,viszont én mindig vele akarok lenni.

Mit csináljak? Ez még normális ilyenkor? Persze mondhatjátok, hogy keressek magamnak egy párt, de egy normális férfi nem hiszem, hogy egy pici baba anyukájára kiváncsi, ha a gyerek nem az övé.