Ezzel a majomszeretettel ártok neki?
Sziasztok!
A babám még kicsi, 2 hónapos. Egyedül nevelem, a terhesség elején külön váltunk a férjemmel. Azt érzem, hogy minden szeretetem ennek a kislánynak adom, ami persze most még jó neki, de félek, hogy később sem tudom majd megállni hogy ne puszilgassam, ölelgessem folyamatosan, ne csünggjek rajta. Volt már olyan nem egyszer, hogy békésen aludt, de úgy éreztem, muszáj felvennem, megölelgetnem. Szegény persze felébred ilyenkor.
Azt szeretném, hogy kiegyensúlyozott boldog gyerek legyen majd belőle, korán megfelelő szociális élettel,viszont én mindig vele akarok lenni.
Mit csináljak? Ez még normális ilyenkor? Persze mondhatjátok, hogy keressek magamnak egy párt, de egy normális férfi nem hiszem, hogy egy pici baba anyukájára kiváncsi, ha a gyerek nem az övé.
Nem gáz nyilván, hogy ennyire szereted, a gyereked, de az hogy felébreszted azért az durva :O Én is imádom a lányom, és meg tudnám zabálni mikor békésen alszik (ő másfél éves, mikor ébren van nem könnyű elkapni) de csak megpuszilgatom, hogy ne ébredjen fel.
Viszont a későbbiekben annyira nem lesz jó.. Mindig rajta akarsz csüngeni? Nem fogja szeretni, barátai lesznek, nélküled is akar majd időt tölteni..
Meg magaddal is kicseszel, hogy semmit nem tudsz majd csinálni, mert megszokja, hogy össze vagytok nőve. Most még oké, megeteted, mikor alszik csinálod a dolgod stb, de mikor már kevesebbet fog aludni mászni járni fog, nem lesz jó, hogy nem tudja magát elfoglalni egyedül. Nem csak azért, mert nem haladsz, hanem neki sem tesz jót, ha nincs el egyedül legalább egy kicsit.
Most még ez így rendben van. De később félő hogy túlféltés alakul ki, ami akadályozni fogja az egészséges lelki fejlődésben.
Illetve még későbbre gondolva ha rátelepszel sosem lesz önálló, pedig a gyerekek mindig felnőnek és leválnak a szülőről és elhagyják őket hogy önálló életet kezdjenek a saját párjukkal.
Ha nem is most, de muszáj lesz egy új párkapcsolatot keresned, mert a gyereked nem marad ott örökké neked mint életcél.
Enyhulni fog, mert nem fogja engedni :)
Amint maszik, jar, minden fontosabb lesz neki.
Viszon alvasbol felkelteni nem szabad, ezzel kifejezetten artasz.
2 hós, még vársz egy jó másfél évet, addigra ez nagymértékben enyhülni fog részedről.
Én sem keltettem volna fel, de pl mellettem aludt és hallgattam, ahogy rámszuszog, vagy a bedugtam a kezem a kiságyba, hogy hozzáérhessek, vagy a hasamon aludt. Ő élvezte és gyakran igényelte, akkor is, amikor dolgom volt és nem èrtem rá. Ettől függetlenül remekül eljátszott egyedülis mindig, akár félórákat. Olyankor csak néztem..
Mostmár nagyobb jóval, de szereti, ha babusgatom. Semmi rossz hatása nem lett, megcsinálni sosem csináltam meg helyette a dolgokat, kifejezetten önálló, másokat is kedvel, és rendkívül nyitott.
A túlféltés sem jött be, mivel eleve velem is gyakran birkózik, meggyomrozom, és mindig hagytam egyedül próbálkozni, hogy a kisebb balesetek miatt elkerülhesse a nagyobbakat.
Csináld úgy, ahogy nektek jó. Ha sok neki, hagyd békén, biztos össze fogtok csiszolódni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!