Élet a baba mellett? Írnátok tapasztalatokat?

A kisfiam 2,5 éves, és én is rettentő sok rémtörténetet hallottam arról, hogy majd mennyi mindent fel kell adnunk, megszűnik az életünk (a férjemnek egy kollágája konkrétan azt mondta, most tette tönkre az életét :), hullák leszünk a kimerültségtől stb.

Ehhez képest nekünk nagyon könnyen ment minden, a fiam jó alvó (egyébként mi próbáltunk vele egy napirendet tartani, ami nagyon bevált), jó evő, esténként van közös időnk a férjemmel. Tudunk együtt utazni, most már 1-2 napot szívesen alszik a nagyszülőknél is. Közben mindketten megtartottuk a baráti körünket, akikkel rendszeresen találkozunk, külön-külön is. Szóval nem törvényszerű, hogy annyira nehéz legyen, sok múlik rajtatok is.

Ráadásul sokan vannak, akik mintha "ellendrukkerek" lennének ebben - ha azt mondod, minden rendben, akkor jön a siránkozás, hogy nem baj, majd ha a foga jön, semmit nem alszotok... vagy majd ha hasfájós lesz... vagy na majd akkor a dackorszak teljesen kikészít... Hát, nálunk eddig egyik se jött be, köszönjük, szuperül vagyunk :) Persze néha nehéz, és én úgy mondom, hogy sok szervezést igényel, de abszolut megéri!

1-es válaszoló hallgattál volna bölcs maradtál volna.

Miért kell reklámozni a totál tudatlanságodat?

Saját tapasztalat:

A terhesség gondtalan volt, a szülés lassú, de gondtalan.

Az első hónapok nyűgösek voltak, sokszor ingerlékenyek voltunk a nemalvás miatt, sokszor veszekedtünk. Aztán miután rendeződtek a dolgok, mindenki lehiggadt, boldogan babáztunk. A párom dolgozik, késő este ér haza, így napközben általában programokat csináltam (és csinálok is) a fiammal, mint sétálás, kávézók, baba programok, városi fesztiválok, bármi. Este pedig együtt a család.

Eleinte nem nagyon tudtam beosztani az időnket, nem mindig volt főtt étel, ment a lakás, de 3 hónapos korára már mindent be tudtam osztani, hogy kész legyen.

Viszont ami nehéz volt: visszatérni a házas élethez. A párom igényelt, de én fejben nagyon máshol voltam mindig. Ez egy nagyon kényes téma, sokan nem beszélnek róla, de fontos előre készülni rá, ha esetleg nálatok is előfordulna a libidó csökkenés, tegyetek ellene, foglalkozzatok vele. Mi még mindig küzdünk..

Most tartunk 7 hónapnál. Nagyon sok mindent meg tudok csinálni mellette. Napközben kirándulunk, mászkálunk, este végig alussza az éjszakát, önállósodik, mászik - megállíthatatlan.

A család boldog, a baba boldog, de ami más: hogy esti programokat nem nagyon tudunk csinálni ugye, libidó gondok vannak és mindent előre kell tervezni. Legyen az az együttlét vagy utazás, bármi.

Nem nagyon görcsölünk dolgokon, nem változtattunk az életünkön. Csak most már hárman vagyunk.

Mindig lesz lemondás, de amint elhagyjátok a féléves kort, már minden nagyon rugalmas lesz. Főleg, hogy ahogy nő, egyre ritkábban eszik majd, egyre kevesebbet alszik majd. Eleinte a 2-3 órás megéhezés miatt, mi sem tudtunk nagyon messzire menni a lakástól :D Sajnos tápszeres.. Most már berakok egy üveges hamit és az erdő közepén is meg tudom etetni. A cicisek könnyebben oldják ezt meg :)