1 éves babát bölcsibe úgy, hogy én itthon vagyok? Én gondolom rosszul?
A lányunk május végén lett egy éves, a férjem szeretné, hogy szeptembertől bölcsis legyen... Ez leginkább az anyósom miatt van, aki szerint beteges, hogy én mindenhova viszem magammal a gyereket. Ami nem igaz, mert simán otthagyom akár neki, akár anyukámnak, vagy keresztszülőkkel, de ha mondjuk elmegyek a szintén babás, kisgyerekes barátnőimmel kávézni, tényleg viszem magammal. Hiszen nem azért szültem, hogy a négy fal között üljünk.
Boldog, mosolygós baba, mindent időben csinált, nagyon értelmes. Nem túl anyás, szeret ismerkedni is. És én is élvezem, hogyha velem/velünk van, szeretünk itthon lenni is.
De a férjem a bölcsit hallja az anyjától és pár barátunk feleségeitől is... Viszont azokat a nőket nem igazán tudom tisztelni, mint anyákat.
Nem azt mondom, hogy rossz szülők, de pl. én nem iszok annyit, ha a gyerekem is ott van, hogy hajnal 2-kor még a gyerekek trambulinjában ugráljak, vagy a férjem könyörögjön, hogy induljunk már haza, mert a gyerek órák óta az autóban alszik... Ők nekem is mondták, hogy adjam bölcsibe, amint lehet, mert ők azóta úgy érzik magukat, mintha újra kamaszok lennének és áldják a bölcsödét és az óvodát, amiért levették a vállukról a felelősséget és reggelente megint alhatnak 10-11-ig, mert nem ébrednek arra, hogy a gyerek rajtuk ugrál... Én ilyen nők véleményére nem szívesen adok, nekem nagyon nem tetszik, ahogy a gyerekneveléshez hozzáállnak.
Viszont többen mondták, hogy a gyerekek sokkal önállóbbak lesznek a bölcsödétől, de én még nagyon kicsinek érzem őt ahhoz, hogy egész nap nélkülem legyen. Főleg, hogy én nem is dolgozom és a lányunk mellett is jut időm magamra, tudok pihenni is.
Vagy szerintetek érdemes megpróbálnunk?
Én nem tartom anyának azokat a nőket akik bölcsődébe adják a kicsi gyereküket mikor ezt semmi nem indokolja, egyszerűen csak lusták nevelni, de villogni az utcán meg a boltokban arra jó.
Nekem eszembe se jutna beadni, én azért szültem hogy szeressem, gondozzam és neveljem. Mi se vagyunk összenőve, de a saját kényelmem kedvéért nem adnám be sehova, azután nem tudnék tükörbe nézni.
Ha munka miatt kell bölcsibe adni, megértem, bár 1 éves korban akkor se tartom ideálisnak. 2 évesen inkább.
Önállóságra pedig nevelni is lehet, nem csak odadobni valamilyen intézménynek, hogy oldjátok meg helyettem.
Én sem jártam soha bölcsibe, 4 éves koromig óvodába sem nagyon. És semmi hátrányát nem éreztem soha, minden helyzetben feltalálom magam, a beilleszkedéssel sem voltak problémáim.
Meg itt kicsit úgy érzem, nagyobb szavam van nekem, aki többet van a lányunkkal, jobban ismerem.
Tudtommal, ha nem dolgozol; nem veszik fel állami bölcsibe.
De a gyereknek jobb lenne a bölcsiben, mint állandóan veled. Nem a gyereknek van szüksége arra, hogy állandóan az anyjával legyen,hanem te nem tudsz meglenni nélküle. Most még ez nem gond, de később gond lehet belőle.
De ezt a férjeddel kell megbeszélnetek, nem az ide írogatókkal.
Magánbölcsibe menne.
Nincs állandóan velem, anyukámékkal is sokat van, most pl. levitték négy napra a Balatonhoz, akkor is velük volt, amikor a férjemmel elmentünk július elején nyaralni kettesben.
Sok a kisbabás, kisgyerekes barátnőm, akikkel szinte naponta találkozunk. Így gyerektársasága is van. Szóval nem ragaszkodom hozzá görcsösen, hogy senki más nem lehet vele, de szerintem ahhoz még nagyon pici, hogy mindennap "távol legyen".
ma 15:42
Nem maguktól, hanem mikor az apukájuk megy dolgozni, vagy reggeliért, akkor elviszi őket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!