Normalis, hogy lassan 30 eves nokent igy gondolom?

19 evesen szultem, van egy csodaszep 10 eves lanyom.Imadom.Szeretem.Anyuekkal elunk, sokat segitenek nekunk!Nagyon rossz elmeny volt az a terhessegem..Apuka szegyelt, megcsalt, nem foglalkozott velem, nem vallalt fel, amig a pocakomban volt.Azota van egy lassan egy eves kapcsim.A parom fiatalabb nalam, es egyre gyakrabban pedzegeti a baba temat.Belegondolva tok cuki babank lenne, stb..meg erzem a biologiai oramat is, meg nem lenne rossz egy baba, de vhogy aztan bele gondolok, hogy az a baba mekkora feleloseg, mennyi gond, allandoan sirna, mennyi penz kiadas..stb, es azt erzem, hogy megijedek, es nem kell megsem.Nem akarok felelotlenul szulni.Jelenleg se munkam, se kulon nem elunk.Nem anyueknak akarok babat szulni ismet!Lehet, hogy nekem mar nem is kellene szulnom?Vagy eretlen vagyok meg mindig?Vagy csak lelkileg megviselt az elso, es ezert erzem ezt?Meg egyebkent is sokat vitazunk a parommal, nem eppen idilli sokszor a kapcsolatunk, hiaba szeretjuk egymast..Nem kerek szemrehanyast egyebkent, hogy fu milyen anya vagy, hogy anyadekkal neveled az elsot!Buta piccs voltam, mara mar nem vagyok az..Csak sokat agyalok a dolgon..Tudnek en jo anya lenni??