Tényleg rossz minden amit Anyukáink csináltak?

Nem értelek kérdező...

A középkorban meg az volt az elfogadott,hogy a kisbabán 3 naponta cserélet pelenkát,mert így kevesebbet kell mosni...úgy is felnőttek végül is valahogy..

Az orvosi irányelvek nem egyenlőek a trendekkel.

Ezek mind szakmai megfigyeléseken alapszanak és nyilván igazodnak az orvostudomány jelenlegi szintjéhez.

És igen,sokszor jogosan ócsárolják a régi dolgokat.

1,A cumi bizonyítottan okozhat állkapocsfeslődéi rendellenességet vagy fogelváltozást,attól még te használhatod,de lehetnek neki negatív következményei...

2,A feldolgozott cukor a felnőtt embereknek se jó...

3,Járatni nem is értem kinek jut eszébe a gyereket úgy,hogy nincs még kellően kifejlődve neki a gerince,lába stb hozzá.

Simán meglehet úgy nyomorítani a gyereket,mert egy fejletlen csontot erőltetnek,ami ennek hatására deformálódhat...

4,A Dévényesek munkája egy baromi jó dolog,ami máshol a világon nincs.

Akinek valamilyen problémája van gyerekének miért ne vihetné el párszor?

Semmi rossz nem történik,csak segítenek masszázsok+egyéb gyakorlatok segítségével megoldani a gyerek problémáját,így nem kell gyógyszereket adni.

Ráadásul nem csak mozgásszervi problémákra jó ez a fajta torna..

Teljesen egészséges gyereket úgyse fogadnak,akinek meg szüksége van rá miért ne használhatná ki ezt a lehetőséget?

Inkább büszkének kéne rá lenni,hogy nálunk ilyen is van...

Komolyan,mi a baj azzal,hogy fejlődik a világ?

Inkább örülni kéne,hogy a tudomány felül tudja magát bírálni,ha szükséges,és nem a régi "bevált" módszereket fogadja csak el,mert akkor is jó volt az,most is jó lesz...

Én azt látom, hogy sokkal gyermekközpontúbb lett a világ (legalábbis a fejlett része), és pont ezért azokat a szokásokat, nevelési elveket, amelyek nem szolgálják a gyermek személyiségének az ideális ritmusú (nem siettetett) fejlődését, idejét múltnak tekintjük. És ez így helyes! Sokkal több kutatási eredmény és eszköz áll a mai szülő rendelkezésére ahhoz, hogy egy lelkileg-mentálisan-fizikailag stabil emberkét nevelgessen és készítsen fel a felnőtt létre. Régen meglehetősen esetleges volt a személyiségfejlődés támogatása. A szülők többsége nem foglalkozott alapvető témákkal, úgy vélték, felnő az a gyerek magától is.

Előttem két példa lebeg: a saját gyermekkorom, amely szuper volt, de felnőttként visszatekintve, az őrangyalom komoly melót végzett, hogy épségben megúsztam. A másik példa a férjem gyerekkora, amelyet elbeszélésekből ismerek. Extrém példák: 38 évvel ezelőtt falun az volt a szokás, hogy az egy-másfél éves gyermeket rákötözték a bilire, a bilit pedig kikötözték a járóka rácsaihoz, hogy így szokja a szobatisztaságot. Addig rajta ült kikötözve, amíg bele nem termelt. Agyrém! Vagy a 3-4 éves ovis kisgyermek kora reggel órákat volt egyedül a házban, mert a szülőknek hajnalban kellett dolgozni járni, amíg a nagymama át nem ért, addig a gyermek egyedül volt. Ez egy másik agyrém! Falun, ahol nagy állattartás volt, a szülők nem ültek le játszani, minőségi időt tölteni a gyermekkel, mindig volt munka a ház körül, este pedig, miután végeztek, inkább leültek és megiszogatták azt a kis bort, mintsem, hogy megkérdezték volna a kisfiuktól, hogy "Fiam! Mivel ütötted el az idődet ma?" Vagy nem foglalkoztak olyanokkal, hogy a gyermeknek legyen néhány SAJÁT játéka, ruhája, "jó a megörökölt ruha a bátyustól"! Aztán a férjem így felnőtt korára a segítségemmel küzdötte le azt a tulajdonságát, hogy szinte betegesen ragaszkodott a megszerzett tárgyaihoz, és ha valami tönkrement, Ő is kis híján belerokkant. Mindemellett beteges pénzköltő volt, mielőtt megismertük egymást, mert mindenből a legdrágábbat, legmárkásabbat akarta megvenni...köszönhető ez annak, hogy az egész gyerekkorában nem volt egy saját autója vagy pulóvere, amit ne mástól örökölt volna meg. Ő saját bevallása szerint is sérült, és segítségre volt szüksége, hogy helyre tegyen magában dolgokat.

Az én szüleim nagyon gondoskodó szülők, de olyan alapvető dolgokkal nem foglalkoztsk, mint pl. az, hogy ne dohányozzanak bent a lakásban. Nálunk vágni lehetett a füstöt. Vagy pl. a frissen szedett epret, málnát anyum nyakon öntötte vastagon cukorral, és este 8-kor az volt a vacsoránk egy vastag szelet zsíros kenyérrel. Isteni finom volt, de naaaa! Ez durva! És ezt követően majdnem mindig sikerült elbliccelnem a fogmosást, mert soha nem kérdezték meg, hogy megmostam-e a fogamat. Nagyobb koromban sokféle drogot kipróbáltam, mert anyum annyira bízott bennem, hogy fel sem merült benne, hogy jobban oda kellene figyelnie rám. Végül mindig megvolt a magamhoz való józan eszem, meg az őrangyalom vigyázott rám, de így felnőtt fejjel olyan, mintha nem érezték volna a szülői felelősséget, hogy valójában egy kis embert nevelgetnek, aki brutál kíváncsi a világra, de nulla tapasztalattal és felelősségérzettel sok hülyeséget megcsinál, és nekik kellene fogniuk a kezem.

Anyósoméknál is ezt érzem, hogy nem akartak Ők rosszat a fiuknak, egyszerűen csak nem törődtek olyan dolgokkal, hogy lelki szükségletek, hogy abból a kisgyermekből egyszer felnőtt lesz, és visszafordíthatatlan károkat okozhatnak a hanyagságukkal.

Szval igen, szigorúan el kell osztani kettővel azt, amit a szüleink tanácsolnak nekünk gyermeknevelés terén. Két ovis kisgyermekünk van, a férjemmel úgy tekintünk Rájuk, mint kis kincseinkre, akiket féltve óvunk, felfogjuk a felelősségünk súlyát, hogy egy-egy rossz szokás egy életre szóló sebet okozhat, és ez vonatkozik az étkezésükkel kapcsolatos szokásaik kialakítására. A régi anyákból hiányzott a tudatosság. A mostani anyáknak rendelkezésükre áll rengeteg infó, tanulmány, amelyek segítségével még jobban tudják ellátni a feladatukat: tudatos szülők legyenek, a gyermek ne nőjön, mint a dudva, hanem terelgessük, legyünk jó pszichológusok, helyezkedjünk a gyermek cipőjébe, ne elégedjünk meg az egyszerűbbnek tűnő megoldásokkal, ugyanis a gyermeknevelés kőkemény munka, ha valaki ezt feléri ésszel.

Azt gondolom, hogy az JÓ, hogy fejlődik a tudomány, és lehetőség van ma olyan hibák elkerülésére, amikre 30 évvel ezelőtt nem volt.

Ezért biztos, hogy a mostani irányelvek jobbak: a jelen tudománya, azaz az adott kor legjobb tudása szerint kell eljárni mindig.

Rákot sem az 1960-as diagnosztikával vagy gyógyszerekkel kezelnek, mert mi van, ha a mostani rossz?

Így értelmetlen a kérdésed. A titok az, hogy megfelelő forrásból kell tájékozódni, nem pedig összeolvasni mindent hályogkovácsoktól, féltudományos helyekről a neten.

Ha az überokos anyukákkal van bajod akkor nem jól tetted fel a kérdést. Ilyen anyukák minden bizonnyal a szüleink idejében is voltak, csak nem voltak facebook csoportok, meg fórumok, így maximum a szomszédasszonynak oszthatták az észt. Biztos akkoriban sem értett mindenki mindenben egyet a gyereknevelés területén. Ez már csak így van. Így is volt, így is lesz.

Én nagyon egyszerűen megoldom ezt, nem csatlakozom ilyen csoportokhoz, így azt csinálom, úgy nevelem a gyerekem ahogy nekem jó, és nem idegesítem magam ilyesmin. Neked is ezt javaslom.

Régen a mi anyáink, nagymamáink is ugyanilyen biztosak voltak benne, hogy ahogy ők csinálják az az egyetlen jó.

Egyébként sokan közülük a mai napig úgy hiszik, hogy csak az volt a jó, ami meg ma van az meg rossz.

Pl. a mamám idejében még ugye új, modern találmány volt a babakocsi, ami megkönnyítette az anyukák életét, mert nem kézben kellett cipelni a babát, mint pl. a magyszüleink nagyszüleinek idejében. Na most én meg használtam időnként hordozókendőt (kb. 10 alkalommal összesen), mert tömegközlekedni, szomszéd pékhez átugrani sokkal egyszerűbb volt, mint cipelni a hatalmas kocsit a lépcsőkön. Nagymamám nem értette, hogyha egyszer van ilyen tök jó dolog, mint a babakocsi, miért nem használom.

Vagy pl. a járóka... Ha valami miatt biztonságos helyre kellett tennem a babát (mert pl wc-re mentem), akkor arra ott volt a kiságy. Játszani a földön egy takarón, vagy amikor nagyobb volt, úgyis elmászott. ÍGy nagyobb helye volt játszani, mint járókában, de olyan a házunk elrendezése, hogy mindig ráláttam, vagy utána tudtam menni. (Ha meg nem, akkor a kiságyba tettem bele). Nagymamám nem értette, hogy miért nincs járókánk, mert az KELL, mert abban kell játszani! Igen, neki biztos praktikus volt, mert ő a konyhából nem látott be a szobába, így biztonságban voltak járókában a gyerekei, de nekem felesleges lett volna. Addig-addig erőltette a dolgot, míg vett egy járókát, amit soha nem használtunk, mert csak a helyet foglalta volna.

Mivel úgyis otthon voltam a babával, volt időm igény szerint szoptatni, így nem is kellett a cumi és a tea. De azokban az időkben, amikor vissza kellett menni az anyáknak dolgozni, és 3 óránként volt munkaszünet a gyárban, akkor meg célszerű volt a cumi megnyugodni és a tea, hogy addig se legyen szomjas. Vagy azt sem érti, hogy miért drága új gyerekülést vettünk, amikor xy rokon ingyen odaadta volna az agyonhasznált, törött ülést. Ugye az ő idejében ilyen még nem is létezett, nemhogy pénzt adtak volna ki érte.

En mar 30 eve is tapszeres, cumis, koran hozzataplalt baba voltam. Gyumolcsot nehany hetesen kaptam, tejet fel evesen. Nos, nekem semmi problemam es a gyerekem is makk egeszseges. Semmire nem vagyok allergias, pedig en aztan extra sok tejtermeket fogyasztok.

En a gyerekem taplalasaban eleg laza vagyok eppen ezert. Sosem neztem semmi tablazatot h mit kene ennie.

A bebikomposoknak mondanam, hogy ne dumaljon aki meg nem is latott olyat. Ugy van kialakitva, hogy le sem er a laba amig kicsi. Kb annyi idosen er le a laba a foldre, amikor mar amugy is jar magatol. Addig csak ul benne mint egy kenguruban.

"A bebikomposoknak mondanam, hogy ne dumaljon aki meg nem is latott olyat. Ugy van kialakitva, hogy le sem er a laba amig kicsi. Kb annyi idosen er le a laba a foldre, amikor mar amugy is jar magatol. Addig csak ul benne mint egy kenguruban."

Kultúra kicsapta a biztosítékot ismét :D Ne dumáljon? Jó :D A bébikomp egy teljesen felesleges mozgásformát tanít a gyereknek (lábujjhegyen járás), ráadásul sokkal korábban, mint ahogy a gerince készen állna rá. Ráadásul rengeteg baba pont a bébikomp MIATT hagyja ki a kúszást, vagy a mászást, mert így könnyebben és gyorsabban tud közlekedni. A mozgásformák átugrása meg tudvalevően később számos probléma hátterében állhat, akár tanulási zavarok fomájában is megmutatkozhat. Egyébként meg rövid távon sem tesz jót, ha az ágyékánál fogva van lógatva. Lehet, hogy lesz baja, lehet, hogy nem.

Te dolgod, hogy belerakod-e, de nehogy már az legyen az idióta, akinek vannak érvei rá, hogy miért nem teszi bele a gyerekét.