A szülés utáni első napokban/hetekben hogy érezted magad?

Hát őszintén hiába örültem nagyon hogy a fiam megérkezett a családba, nagyon rosszul éreztem magam.

Nem volt elég a tejem, mikor végre elaludt a pici akkor folyton fejnem kellett hogy mire felébredjen legyen tejci mert mellből nem volt türelme kiszívni, próbáltam többi alvásidőbe elmosogatni legalább a cumisüvegeket de enni emlékszek mindig utolsó pillanatra jutott amitől tökre legyengültem..

Tetejébe ha végre tudtam is volna pihenni akkor valamelyik rokon folyton itt volt és nagy bambi szemekkel kérdezték hogy ha a baba alszik ugye te is alszol?? Mondom nem mert itt ülsz.. persze minden családtag jön kialudva,kivirulva azzal nem törődve hogy én nem tudok tőlük pihenni, próbálnánk összeszokni apukával egy családként.

Főzés nuku volt, rendeltünk menüs ételeket, 6 hónapig azt ettük, e-food nem volt rossz ebből.

Fizikailag nem volt vészes, nyilván fájt a császárseb de elég jól tűrtem szerintem , plusz kaptam 2 egység vért műtét után ami igazi energiát adott szinte újjáéledtem tőle.

Fizikailag eleg jol birtam. Csaszar utan talan ket harom napig volt fajdalmas nagyon a sebem.

Viszont lelkileg... Mar a korhazban a 3. Nap korul minden nap sirtam. Okot nem is nagyon tudtam csak rosszul erzetem magam. A kozerzetem rosz volt.

Itthon folytatodott ez a hangulat ugx 2-3 hetig. Sirtam ha valami nem ugy alakult. Erzekeny voltam es feltem.. A szoptatast nem szerettem meg akkor. Nagyon rosz erzesem volt mikor szoptattam..

Most 5 getes a babam.A szoptatas nem lesz a kedvencem de mar szivesen etetem nincs rosz erzesem vele kapcsolatban.Sot mikor egy hete azt hittem apad a tejem meg be is panikoltam h de en szoptatmi akarok. Az volt a baj h az elejen ugy folyt csopogott a mellembol a tej h iszonyatosan zavart. Reggel ugy keltem fel h a polom az agynemu minden elazott ugx h volt rajtam melltarto melltartobetet sot meg egx torolkozovel is bebugyolaltam magam.Ahogy ez a csopoges elmult meg az allando mellfeszules ugx kezdtem megbaratkozni a szoptatassal.

Hazimunka. 4 hetig szinte semmit nem csinaltam. Ferjem fozott tobb napra.Rzgalmas munkaideje van igy van h napokat itthon van aztan ejszakas vagy nappalos de masnap megint itthon van. Szoval o fozott sot meg mai napig inkabb o foz en meg takaritgatok porszivozok mostmar.

Meg mindig vannak nehez pillanataim,van mikor rosszul erint valami de egyre jobb.

Rosszul. A gátsebem nagyon fájt, varratszedésig lépni alig bírtam, tejem nem volt, ezt érzelmileg nagyon megviseltem. Fizikailag kb 2 hét után lettem jobban, mentálisan nem is tudom, vagy másfél hónappal szülés után. De a baba 5 hetes korában mehettünk 1 hétre vissza a kórházba húgyúti fertőzés miatt, emiatt otthon volt 1 végigordított hét, orvostól orvosig szaladgálás mert nyilvánvaló volt, hogy baj van stb.. szóval idegroncs voltam abban az időben. A szülés utáni időkben én nem csináltam a baba ellátásán kívül semmit. Ígyis állandóan szoptattam meg ringattam mert hasfájós volt, naponta mostam-teregettem-vasaltam mert durván refluxos volt, ennyivel kb le is tudtam az otthoni dolgokat. Anyukám és anyósom is kajával jöttek pár naponta, takarítani a férjem és anyukám takarított, szóval volt is segítségem.

Majd most kicsit más lesz a helyzet, a meglévő gyerek miatt. :)