Ti nem érzitek magatokat mellőzöttnek miota megvan a baba?

Én nem éreztem magam sosem mellőzöttnek, sőt. Két fiam van, a férjemmel kb. versenyeznek az időmért, és háromfelé ráncigálnának, így örülök, ha munka-család körforgásban a "magamé" is lehetek olykor (persze akkor meg hiányoznak). Fényképezni mi is csak kb. a gyerekeket szoktuk, de őket sem rakjuk fel sehová. A szüleim érzésem szerint szeretnek, sokat segítenek a gyerekek körül, (bár az unokákat - többfelé - persze jobban kényeztetik), anyósék normálisak, ha nem is mindenben értünk egyet. Barátnőimmel szakaszosan vagyunk elhavazva, ha hiányoznak, rég nem hívtak és rá is érek, felhívom őket - velük sem mindig értünk egyet, de nem veszem rivalizálásnak, ha ők is büszkén elmesélik, hogy a gyerekeik miben ügyesek vagy mik a terveik nyaralásra, költözésre, netán több gyerekre vagy a meglévők még szuperebbé nevelésére, mert ugyanakkor tudom, mindig van valamelyikünknek bánata is mellé és jó meghallgatni egymást. Találkozni sajnos nagyon ritkán tudunk, de ez egy ilyen életszakasz.

Szerintem ha a férjed érzésed szerint hanyagol, közeledj te hozzá, "szoktasd újra magadra". Adj neki köszönéskor puszit, öleld meg, hallgasd meg mi volt a munkahelyén vagy nézz vele csendben sportot (vagy amit szeret), dicsérd meg és köszönd meg, ha pl. házimunkát végez - minden olyasmit, amit te szeretnéd, hogy ő tegyen veled (csak férfi lévén kevesebb kérdéssel és több tisztelet-kimutatással:)) - ez tuti beválik, ha türelmes vagy hozzá és nem várod el, hogy ő kezdje, te meg csak visszaadhasd.

Szerintem a ferjeddel valo kapcsolatotok elsosorban,ami zavar...miert nem kozeledik? Te kozeledsz? Beszeltetek már erről?o mit mond? A csalad tobbi része valahol "termeszetes" nalunk is elofordult már,hogy mar vagy feloraja a szuleinknel voltunk,mikor leesett nekik,hogy "ja,ti is itt vagytok.."

Nekünk 3 gyerekunk van es mar bőven nagyon tudatosnak kell lennunk a férjemmel,hogy egymasra is figyeljunk,ne csak a napi rutin dolgokat végezzuk el,pedig nagyon szeretjuk egymast,csak 24óra kevés...

Sajnálom, kérdező. Nagyon rossz lehet neked. Az a tanácsom, hogy kérdezz rá a férjednél, mi a változás oka. Sőt, én a helyedben a szüleidet is megkérdezném, és elmondanám nekik, hogy nagyon rosszul esik a viselkedésük. Anyóssal lehet, hogy nem foglalkoznék, annyira nem is hiányozna a figyelme.

Egyébként én nem tapasztaltam ilyet a férjem és a családom irányából. A várandósságaim alatt és azóta is nagyon figyelnek rám. A fiam 4 éves, a lányom 2 éves. Egyáltalán nem hanyagolnak el. Mondjuk én az a típus vagyok, aki a puszta létezésével kiharcolja a család figyelmét. De itt ne arra gondolj, hogy küzdenem kell a figyelmükért, csak alapvetően annyira lendületes, temperamentumos ember vagyok, hogy szerintem én vagyok a család motorja. A gyermekeim csüngnek rajtam, a férjem nagyon odafigyel rám, ha picit gépiessé válna a kapcsolatunk (ami a mindennapos mókuskerékben könnyen előfordulhat), rögtön korrigálunk, leülünk, átbeszéljük, hogy kinek mi hiányzik épp a házasságunkból, és próbálunk tenni ellene. Anyukámmal példaértékű a kapcsolatunk, de nem is engedem, hogy csak ás kizárólag a gyerekekről szóljanak az együttléteink. Persze, folyton a gyerekek körül vagyunk, de azért közben belefér egy kis magánjellegű beszélgetés is. Anyukám is igényli, hogy meséljen nekem az életéröl, én is igénylem, hogy a saját gondolataimat megosszam Vele.

Anyósomék más tészta, Ők nagyon maguknak való emberek, de még Velük is sikerül gyakran másróé beszélgetni, nem csak a gyerekekről, pl. szoktam mesélni Nekik a munkámról, szabadidős tevékenységeinkről.

Van legjobb barátnőm. Nem veszítettük el egymást, gyerekkori barátság. És vannak anyukaismerőseim is, velük is tudunk magunkról, magánjellegű témákról beszélgetni, nem csak a gyerekeinkről.

Szerintem te picit megadtad magad. Elfogadtad, hogy a családod nem foglalkozik veled, mert már csak a gyermek számít. De tudatosítsd magadban, hogy te is számítasz...nagyon is számítasz. A gyermeked érdekében is kezd el újra felépíteni az önbizalmad, erősítsd magadban az érzést, hogy fontos vagy, és ezt kommunikáld a családod felé! A férjedet pedig ültesd le, és beszélj vele!