Mit szólnátok, ha a párotok az egyik legnehezebb egyetemet szeretné elvégezni 1 éves baba mellett?

akkor most emelt érettségizik aztán majd talán 2018-ban elkezdi... talán.

szép szép, de egy gyerek mellett már nem ugrálni kéne

A férjed, a te választottad. Ha eddig megfelelt, amikor komolytalan volt "nem csak annyi, hogy hová utazzunk, vagy hogy milyen motort vegyen", akkor most pláne feleljen meg.

Hisz vannak céljai. Ki támogassa, ha nem te?

Ha a férjem holnap közölné, hogy vitorlással szeretné megkerülni a Földet, abban is támogatnám. Terhes voltam a másodikkal, amikor szólt, növényorvosnak szeretne tanulni (nem olyan komoly, mint az orvosi, de nem is könnyű). Először persze nyelvvizsgát kellett tennie, mert az előző diplomáját emiatt nem kapta meg. Beadta a felvételijét úgy, hogy még csak tanulta a nyelvet. Megcsinálta, felvették. Épp otthon volt, amikor szülni mentem, pedig felkészültem, hogy a szomszéd visz be. :)

Aztán maradtam a két gyerekkel kéthetente 3 napra. Munka és iskola mellett alig volt ideje ránk, de megcsinálta. Begépeltem a szakdolgozatát, könyveket szkenneltem, előadásokból jegyzeteltem a lényeget.

Mert tudtam, hogy ez most kell neki, hogy megmutassa, ő képes rá.

Ha anyagilag nem gond, én támogatnám. Nekem olyan anyuka ismerősöm van, aki gyerek mellett jár az orvosira, előtte teljesen mást dolgozott. Sőt, a gyerekorvosunk is akkor kezdte az orvosit, amikor már megvoltak a gyerekei. Nem lehetetlen.

Szerintem ez tök jó, én tényleg mindenképp támogatnám benne! Lehet, hogy azért látom ezt így, mert én is tanultam gyerek mellett, jó, hát az orvosival köszönőviszonyban sincs, de a nagyobbik fiam mellett kezdtem és fejeztem be az egyetemet, és még ha nem is volt egy sétagalopp, de igazából nem haltam volna bele akkor sem, ha kétszer olyan nehéz lett volna.

Én pl. a férjemet is nyüstölöm, hogy ne legyen kishitű, adja be végre a jelentkezését az egyetemre, mert menne neki az a szak, ami a szíve vágya, de ő tart tőle.

Szerintem őrültség. Én jövőre végzek, a férjem már rezidens, de meg a rezidenskedés is necces. Állandóan ügyel, csomó hétvége el van cseszve, alig van időnk bármire is. Én babát várok, fél évem lenne hátra, amikor megszületik, de passziváltatom magam az utolsó félévre.

Szóval nem elég a 6 évvel számolni, utána ha olyan szakirányt választ, a rezidensi évek még nagyobb szívás család mellett, mint maga az egyetem. Alig várjuk, hogy leszakvizsgázzon és kicsit több idő jusson egymásra.

Az anyagiak meg a másik része. Bár nekem volt csoporttársam, aki dolgozott az orvosi mellett közgazdászként, és el is végezte 6 év alatt.