Ti hogy vagytok ezzel? Csalódottak vagytok, vagy ugyan úgy csináltok ezt azt baba mellett is?
Elősször is, van egy majdnem 1 éves kislányom. Imádom. Örülök, hogy van.
Terhesség előtt lovagoltam, lovasoktató voltam. Ugye voltam álmaim, hogy majd versenyek stb stb. 23 éves vagyok.
Talán ebből már sejthető, hogy nem tervezett baba volt. Ami nem baj, félre értés ne essék!!!
Na az első kérdésem az lenne, hogy ti ezeket az álmokat baba mellett is megvalósítjátok, vagy pár év múlva, mikor már nagyobb, vagy lemondotok róla inkább?
Mert én lemondani nem szeretnék!! De! Tudom, hogy azért ehhez nem árt egy kis támogatás, legalább a párunk felől. Ami nekem nem nagyon van. Pedig megérti a párom, nem egyszer meséltem neki el, hogy mi bánt stb. De valahogy mégse tesz afelé semmit, hogy támogasson.
A másik, hogy az utóbbi 1-2 évben komolyan mintha elátkoztak volna minket, bevonzzuk az összes rosszat. Párom is elég furán áll a dolgokhoz. És lassan már én is. Konkrét kezdek beletörődni hogyha valami nem sikerül, akkor ez van. Pedig sose voltam ilyen. Az tény, hogy mindig nagy elvárásokat állítottam magam elé még most is, ezért nagyobbak a csalódások. De akár mien mélyen is voltam, mindig felálltam. Most is próbálok pozitívan gondolkodni, próbálok nem elveszni. De ez így mint családként egyedül már elég nehéz.
Azt kell tudni rólunk, hogy egy átlagos család vagyunk. Átlagos jövedelemmel. Most próbálunk majd házat venni. Kisebb nagyobb sikerekkel. Itt is páromon múlik. De néha elég nehezen intéz ezt azt a munkahelyén. Sokszor rá kell szóljak.
Meg ami kicsit bosszantó, hogy pàrom nagyon sokmindenre azt mondja h nem tehetjük meg. Tisztában vagyok azzal h hol a határ. De néha még olyanra is mondja amire nem kéne. Pl h most míg itthon vagyok a picivel tanulhatnék. De egyből h nem tehetjük meg.
Meg a masik, hogy mondja, hogy nem azért lett gyerekünk hogy más vigyázzon rá. Ezt alá is írom, de szerintem fél évente 1x nem halna bele senki se ha 3 óra hosszára vigyáz rá a nagyi míg mi pl moziba megyünk vagy valami. Hozzá teszem. Mióta megszületett 1x voltunk el kettesben.
De mint írtam egyedül nem birok ennyi minden kordában tartani.
Ismerem a párom, tudom mien. Egyebként jó mindenben. Nagyon sok mindent megcsinál itthon, igyekszik, hogy mindenünk meglegyen. De ezek a dolgai, meg h nem igazán támogat. Itthon vannak a lovaink, ráadásul anyósnál lakunk. És lassan 1,5 éve nem lovagoltam...
Szóval segítsetek. Adjatok jó vagy rossz tanácsot. Jöhet hideg is mekeg is.
A leírásból nekem az jön le, hogy itt alapvetően kezd kialakulni egy súlyos kommunikációs szakadék a pároddal. Mintha hátrálna ki a kapcsolatból.
Ezt oldjátok meg elsőként (már ha van részéről is hajlandóság és nem csak beszéd, de tettek szintjén is), mert ha szétmentek, akkor tényleg a lovaglás lesz a legutolsó problémád.
Én sem értem, miért nem ültél még lóra?
Jó időben (tehát nyáron) még a babád is kint lehetne mondjuk anyósoddal, és biztonságosan elzárt helyről a baba érdeklődve nézhetné, mit csinálsz.
Ostoba a férjed, ha félévente egyszer sem akar elmenni veled kettesben pár órára. Erre minimum havonta egyszer időt kéne szakítani. Úgyis anyósnál laktok, a gyerekvigyázás is egyszerű.
Hát a gyerek mellet is kell a kikapcsolódás, és igen, meg kell beszélni, hogy néha kettesben mentek erre arra, vagy te elmész lovagolni. Azt nem értem, szerinte miért ne vigyázhatna rá más néha. Ez hülyeség.
Az anyagiakat meg kell beszélni, de nekem az a megérzésem, hogy lehet nem vagy teljesen tisztában vele, mennyi az annyi. Majd elmondom miért.
Az álmokról meg annyit, hogy gyerektől függetlenül az ember azt hiszi 20-on egy két évesen, hogy na majd ez meg az, aztán 30 fele gyerek nélkül is ráébred, hogy bilibe lóg a keze.
Én versenyszerűen lovagoltam anno, díjugratásban, 10-en évesen azt hittem na majd ebből fogok megélni, aztán diploma után szépen elsunnyogtam dolgozni. Ehhez a sporthoz legtöbbször kőgazdagnak kell lenni (pl apuka vagy a pasi finanszírozza), vagy baromi k..va tehetségesnek, talán, de utóbbival sokan nem mentek már semmire ha nem találtak szponzort. (Sokszor a nagy nevek is nehezen élnek meg ebből.) Márpedig a pénzt nem osztogatja sajna senki és kis kezdő senkikre senki nem pazarolja a lóvét, hogy hátha...havi szinten több száz rongy a verseny. Szállítás (vagy veszel lószállítót vagy fizetsz másnak érte, ráadásul a versenyek 80-100-150 kilométerekre vannak, nem helyben), több napos versenyeknél szállás a lónak és neked, nevezési és start díjak (naponta és számonként), edző is kell, ő sincs ingyen, és ott van az éves liszenz, neked és a lónak, a 8-10 hetenkénti patkolás 12-15000ért (vagy több), az állatorvos, félévenként oltás féregtelenítés stb stb. És ha fejlődni akarsz, egy ló kevés. A költségek duplázódnak, triplázódnak lovanként. Egy szint felett meg már ló is kell, nem jó a kis Lepke aki elmegy 110-en, vagy lenyomja az alap díjlovas programot. Oda már lóból sem árt a tehetségesebb. Azok meg 1,5 millánál kezdődnek. Ez masszív summa. Tudom miről beszélek. A kis számok, kis versenyek meg ritkán pénzdíjasak! Sőt itthon még a nagy számok sem azok. Ha mégis, az az oda vissza utat sem fedezi sokszor.
Az még elmegy, hogy tartasz otthon egyet kettőt és hobbizol, ha olyan helyen laktok ahol ezt meg tudod oldani. Bár ez sem olcsó, sőt, sokszor úgyis viszi a pénzt (takarmány, állatorvos, körmölés), ha jönnek emberek lovacskázni akik fizetnek érte. Nyáron még csak csak ki lehet hozni a dolgokat pluszba, de télen alig megy a szekér, mert csak az igazán elvetemültek ülnek -15-ben lóra. Nyáron gyerektáborokat lehet szervezni, az is dobhat a költségvetésen. De a verseny aztán az pénznyelő!
És nem rosszindulatból mondom, de a hobbi lovazós szint meg eléggé "híg", nagyon sok "lovasoktató" van, aki alapszinten tud ezt azt, és elvégzett valami tanfolyamot, hogy legyen papír. Oké, ez a tök analfabétáknak megfelel, ők hajlandóak fizetni a alap tudásért, de ebből kinőni már nehéz, ha nem tanulsz tényleg a nagyoktól. Akkor viszont neked kell fizetned, és nem neked fizetnek. Vagy a magad kárán, magadtól is tanulhatsz, de ahhoz sok gyakorlás, sok idő, sok verseny és sok ló kell, az még több lóvé.
Sajnos vannak dolgok, amikbe bele kell törődni. De attól még az élet nem sz..r. Van egy halom jó dolog, cél, prioritás. Persze lehet nagyot álmodni, néha kell is. Akkor nagyobb a siker de nagyobb a bukás is! A realitás talaján maradva viszont több lesz az apró siker, és kisebb a bánat.
13 eves korom ota lovagolok.
23 evesen vettem lovat.falun van,lovardaban.28 eves vagyok,3 gyerekkel de hetente 2-3 alkalommal kijarok lovagolni.amikor nem tudok,akkor a lovarda tulajanak a lanya viszi ki a lovamat.jo baratnok lettunk az evek alatt.
10 hos a legkissebb.rendszeresen alszanak mamaknal mindharman(oke,ezt konnyiti,hogy tapszeres a pici)mikor lovagolok vegyesen vigyaznak rajuk(mamak,apuka,baratno).bar a nagyokat mar sokszor viszem magammal.
Van,hogy egyutt megyunk,es mig en lovagolok apa setal a gyerekekkel.
Nyartol ujra vallalok terepre lovasokat.heti 3-4 alkalom.
En ugyan csak hobbi szinten uzom,de ez az eletem a csaladom utan.
Szerencsere parom megerti,tamogat.igy ismert meg.nem varja el tolem,hogy 0-24 ben a gyerekekkel,a haztartassal toltsem az idot.
Beszelj errol paroddal,mert ennek konnyen rossz vege lehet.mi havonta megyunk kettesben moziba,kajalni,setalni....
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!