Egy anyanak tenyleg nem jar semmi? Tenyleg nem fordithat magara idot? Egy anyanak az a dolga, hogy ellassa a gyermeket de azon felul nem elhet ugy mintha o is ember lenne?

A férjem biztonsági főnök,több telephely és ember tartozik hozzá.Van,hogy éjjel mennek ellenőrizni.hetente 6 napot dolgozik,a telefonja akár éjjel is csöröghet bármikor.

DE mikor hazajön akkor babázik, és igen van hogy felkel hozzá.Sőt bevásárol hazafele jövet.A lehetőségekhez mértem mindig próbáljuk megtervezni a napot.

Pl tegnap 18 után ért haza,és munka miatt átjött az egyik kollégája,de a babát nem tette le a kezéből addig sem míg beszéltek.

Ahelyett hogy itt a gyk logsz foglalkozhatnal a beteg kolykoddel is..-.-

Ezt a sotetseget

Bocs, de ez tényleg durva mártírkodás. Vagy nagyon gyenge vagy, vagy nagyon éretlen és hisztis.

A lányom 19 hónapos, 4 hónapos kora óta egyetlen egy éjszakát SEM aludt át (tehát nyilván én sem), 4-5x kel átlagban. Igen, cicizik még, azért kel, tudom. De emiatt nem akarom erőszakkal, sírások árán elválasztani. Ezt (is) vállaltam az anyasággal. Mármint, hogy kelek éjjelente, kialvatlan leszek. Szóval véletlenül se vagyok kipihent, mégsem akarok meghalni.

Nekem sem az a leteszem a sarokba, és ottmarad típusú a lányom, a házimunkában "segít", így azt csinálom vele. Ha épp rossz napja van, mert beteg, fogzik, vagy csak úgy, akkor meg övé a nap, és kész, majd megcsinálom a házimunkát este, ha lefektettem. Most ez akkora tragédia? Komolyan bajod van azzal, hogy a 15 hónapos gyereked sok törődést igényel? Mit hittél, mi lesz, leteszed, oszt ellesz magában? Én ezt annyira nem értem, felnőttként nem látjátok át előre, mivel jár egy baba? Nem világos, hogy nem csak cuki és gügyög? Nem hiszem el, hogy ennyire nem tudják emberek, mit vállalnak.

Elárulom neked, a lányom pár hetes kora óta még dolgozom is itthonról, tehát nincs döglés, ha ő alszik, meg nincs este korán lefekvés. Annyi a titka, hogy nem nyafogok, hanem csinálom, mert vállaltam. Én komolyan nem értem, hogy akinek csak a gyerek meg a házimunka van, az mit tud ennyit nyafogni, és ennyire elúszni. Nem azért, mert én olyan szuperanya vagyok, hanem azért, mert ez nem olyasmi, amibe bele lehet halni, mégis sokan úgy csinálnak. Ráadásul 1 gyereked van, nem 3-4!

Ez az egész egyébként nagyrészt hozzáállás kérdése. Ha befejezed a hisztizést és az önsajnálatot, egyből nem fogod olyan tragikusan látni a helyzetet. Komolyan, ez tapasztalat. Mikor a lányom elkezdett sokszor kelni éjjel, eleinte lázasan kutattam a megoldást, persze semmi nem jött be, én meg tiszta ideg voltam, hogy nem alszik, és hulla attól, hogy én se. Aztán úgy döntöttem, hogy leszarom, akkor kelünk, ő ilyen és kész. Na azóta jól bírom.

A másik, hogy apuka meg igenis vegye ki a részét. Nem hiszem el, hogy ő SOHA nem tud a lányára 2 órát vigyázni, míg elmész egy edzésre, vagy kozmetikushoz. Ilyen nincs, maximum nem akar. Ez esetben meg világosítsd fel, hogy a gyerek az övé is, csináljon úgy, mintha ezzel tisztában lenne. Nem kell egyedül megoldanod mindent, csak lépj fel egy kicsit határozottabban, ha már apu magától nem hajlandó megmozdulni.

Tudom, hogy keményen fogalmaztam, bocsi, nem az volt a célom, hogy bántsalak, csak hogy lásd te is, hogy a semmiért sajnálod ennyire magad.