Anyák, akiknek más a párjuk mint a gyerek apja. A többi lent?

Szóval. Én mindig is azt képzeltem, hogy lesz egy férfi, akivel közös gyerekek lesznek stb stb.. gondolom azért is ez a kép volt előttem, mert anyumék nem váltak el.

Na de a mostani párommal nem volt mar fényes a helyzet, de kiderült, hogy baba lesz. Jó. Akkor adtunk magunknak még egy esélyt.. hát.. nem épp úgy sikerült ahogy gondoltam. A részletekbe nem mennek bele.

De sokat gondolkodom, hogy hogy lenne a legjobb.

1. Hogy meg van mindenünk a babával (hozzá teszem nem az az ingyenélő vagyok, nyilván ha úgy alakul, elmennék dolgozni, próbálnék boldogulni), de közben beleőrülök a dolgokba, hogy míg en itthon vagyok, addig ő vígan eljár bulizni meg stb.

2. Vagy elmegyek egy gyerekkel a semmibe... mert a csaladban sincs senki olyan aki támogatni tudna.

Na de ha úgy is alakul, hogy szétmegyünk, helyre áll minden, elkezdek ismerkedni mással.. de én valahogy nem tudom elkepzelni, hogy nem egy férfitól van az összes gyerek. Ti ezt hogy éltétek át? Vagy valami tanacs?

Tudom, nyilván olyan embert kell keresni aki elfogadná a lányom, aki most 8 hós.

De én ezt nem birnám valahogy feldolgozni..

De ebben a kapcsolatban se kéne maradnom..

Meg mielőtt kérdeznétek 23 eves vagyok.

És igen. Becsúszott baba, és sokan mondták, hogy vetessem el. De nem tudtam megtenni, hogy elvetessem!!!

Szóval. Sz*r egy helyzet..