Bolond vagyok? Vagy pszichésen van bajom? Néha annyira rácsodálkozok a gyerekeimre, hogy van nekem.

nem, én is így vagyok vele. Van hogy megkérdem magamtól:tényleg enyém ez a szép baba? Már sokszor a terhességre se emlékszem, csak hogy "lett":) Aztán az első 3 hónapban csak könnyes szemmel tudtam ránézni, alig mertem megfogni hogy milyen kis picurka, törékeny....és mégis az én babám. Már akkor is így voltam....

Néha én is így érzem, pedig az én legidősebb gyerekem már lassan 18 éves :)) Mégis néha végignézek rajtuk és elcsodálkozom, hogy az enyémek. Annyira gyorsan szalad az idő, összefolynak a napok, hónapok, évek és egyszer csak aztán látjuk, hogy a mi pici babánk felnőtt... pedig még ki se élveztük igazán az anyaságot :)))

Velem is elöszokott fordulni!És amikor"rájövök" h az enyém olyankor akkora boldogságot érzek h elmondhatatlan!Szal nem vagy beteg.

Húh hát komolyan mondom nem gondoltam hogy más is így van ezzel, ha a környezetemben mondom valakinek tuti hülyének néz.