Van itt olyan, akinek annyira megtetszett az anyasag, hogy a tervezetthez kepest tobb gyereket vallalt? Hanyat tervezett eredetileg, es hany lett vegul?

Mi kettőt terveztünk és most négy van:)

Ismerősünk négyet tervezett,most hét van decemberben jön a nyolcadik:)

A barátnőm 22-ig meg sem állt. ;)

Annyira megtetszett neki a gyerekezés, hogy pályát váltott, tavaly végzett óvónőként.

Eddig gazdasági pályán mozgott, elég markáns váltás. De látszik rajta, hogy megtalálta a helyét.

21 évesen Igazából én egyet sem akartam! Sőt.. Sajnálom de irtóztam a gondolatától is!! :)

22 évesen aztán úgy voltam vele, hogy nem lenne rossz ha Egyetlen egy lenne:) Terhes is lettem:)

23 évesen megszületett a lányom:) 2 éves lesz és a hónapban már ráállunk a következő kisbabára;)

tehát én olyan anyuka/nő vagyok akinek annyira megtetszett,hogy a 0-ból most már nagyon szeretnék tesót a lányomnak!:) Aztán ki tudja! 30 körül lehet, lesz 3.dik is ;)

Tipikus egy gyerekes szülőknek indultunk. 3 éves volt a gyerek, amikor mégis tesó mellett döntöttünk. A 2. baba után 1 évvel kis véletlenkénk született, nem bántuk.

Sajnos elváltun (nem a gyerekek miatt)

Második férjemmel először nem is akartam babát, de kitartása meggyőzött. 10 éves volt a legkisebb, amikor belevágtunk, majd 2 évre rá még egyszer.

Ha úgy vesszük, 1 gyereket terveztem, 5 lett. A legnagyobb 23, a legkisebb 5 éves.

Egyet sem akartam sem én, sem a barátom (ma már a férjem).

Én kiborultam a babáktól, kisgyerekektől már akkor is, ha csak egy étterem másik végében elkezdett sírni egy. A férjemnek annyi volt a véleménye, hogy "idegesítőek és kakaszaguk van". Szóval mi voltunk tipikusan az "antibébi" pár, de nem is zavart, mivel az orvosom szerint elég csekély esélyem volt arra, hogy nekem természetes úton valaha is babám lesz.

Erre most van egy 3 és fél éves fiunk és egy 1 hetes kislányunk. A fiunkat nem terveztük, 20 évesen nem is voltam biztos abban, hogy akarom-e egyáltalán, hiszen előtte eléggé pörgős volt az életünk, utazgattunk, buliztunk, sosem unatkoztunk. És ugye bennem az élt, hogyha gyerekem lesz, ennek vége és el sem hagyjuk a városhatárt... :)

Hát nem így lett szerencsére, a fiunkkal a térképről is lemehetnénk.

Szóval az "én soha nem akarok gyereket" véleményből az lett, hogy van két gyerekünk. Bár valószínűleg azért is akartuk a második babát, mert nekem az anyaság nem volt horror, sosem sírtam, vagy éreztem azt, hogy tönkrement az életem. Kb. az egész idő alatt "rózsaszín köd" volt nálunk, ami a mai napig kitart. :)