Az tényleg jó, ha extrém duci egy baba? Szerintetek az valaminek az ismérve? Mondjuk táplálás-ügyileg?

A barátnőm fia 6 hónapos és 10 kg körül van. Anyatejes! Az enyém egy éves, 9-9 és fél körül van, kezdetektől tápszeres, most már szinte mindent eszik.

Barátnőm fia tényleg extrém duci. Olyan hurkái vannak, hogy alig lehet pl. a kukiját megtalálni. Ezzel nagy gond nem is lenne, lévén,nem cumizik, neki a cici a megnyugvás, sokat eszik. Nem is bukós. Valahogy mindig úgy éreztem a barátnőmön, hogy szerinte a jó "anya" ismérve,hogy jó súlyban van a gyerek. Mármint,hogy akkor biztos minden oké. Nem tudom, én erre így sohasem tekintettem, ezért is kérdezek itt. Az első fiam, soha nem volt jó evő, egy kilóval kevesebb volt születésekor,mint a Kicsi. A Kicsi minden eszik, csak nyilván lemozogja már, és nem hízik olyan ütemben,mint az elején.

Szóval valamelyik nap a barátnőm mondta,hogy Sinemilt-is ad már a babának. Azért, mert látja,hogy ők esznek és látja a babán,hogy enne. Mármint szilárdabbat, mint az anyatej. Itt valahogy felmerült bennem,hogy ha már mást is ad neki, és eleve székletgondjai vannak a Kicsinek, akkor miért nem gyümölcsöt ad? De végül is nem is ez a lényeg.

Tényleg érdekel,hogy ki, hogyan gondolja. Ha egy baba duci, akkor az jót jelent?