Gyűlölöm magam amiért nem vetettem el! Más is érzett így?

De ismerős.... Ezen sok kismama átmegy, a babás vórumokon sok ilyen kérdés van. Èn is átmentem rajta..A nagy 10 éves volt,amikor jött a kicsi. El sem tudtam képzelni, hogy fogom szeretni, mert a nagy után nem lehet más gyereket szeretni. Hát imádom. 😀 Aztán a kicsi 1 éves volt, amikor kiderült, hogy babát várok, nem volt tervezve. Nem akartam. Az 1 éves is kicsi volt, de már elég nagy ahhoz, hogy a szoptatás,fogzás, hasonlók elmúltak. Meg az érzés, hogy nem fogom tudni szeretni, mert a meglevő 2-t úgy szeretem, hogy több gyereket nem tudnék. Erre kiderült, a 2. Uh-n, hogy ikrek. Szóval most 4 van, ésmindet imádom.... Ne aggódj, túl leszel ezen, természes érzés.

Ui: most kezdtèk az ikrek a bölcsit, a nagyobbikkal vannak egy csoportban. Annyira tetszik nekik, hogy nincsenek egyedül....

Mekkora hülyék vannak itt,küldik pszichiáterhez meg örökbe adni.És mit csinál vele a pszichiáter? Hülyére gyógyszerezi? Gondolkodjatok már...

Kérdező: egy nem várt baba jött,nem csoda hogy meg vagy ijedve de a hormonok játéka ez.Én pont azért akartam másodikat,hogy még egyet ennyire tudjak szeretni mint az elsőt.De aztán nem lett.Lefogadom amint megszületik a pici el fognak múlni a rossz érzéseid.

Ez komoly?? Ennyien bánkódtak,hogy nem vetették el a kistestvért,csak hogy a nagyobb gyerek ne "szenvedjen hiányt"???

Mert nem az a gond,hogy az ember fejében megfordul,hogy hogy lehet majd kettőt szeretni,megosztani a figyelmet,hanem ez a szint,amit a kérdező írt!

Ez már nem a normális kategória!

Nos. Szerintem nincs baj. Vagyis nem akkora.

Főleg nem kell így nekiesni a kérdezőnek.

Én megértem, mit érzel.

Ilyesmiktől én is tartottam a második babánál. Igaz, elvetetésen nem gondolkodtam.

De ugyanazok a félelmeim voltak, mint neked.

Szerintem - remélem - úgy fog alakulni, mint nálam is. Amint megszületik és a karodba adják, egyből eltűnnek ezek a gondolataid. Ugyanúgy fogod őt is szeretni, mint a lányodat!

Minden rendben lesz, ne gondolj ilyesmikre, hogy "megcsalod" a kislányt.

Törekedj arra, hogy jó anyuka legyél, aki mindegyiket ugyanúgy szereti, aki megad a gyerekEINEK mindent! :) És segíts nekik, hogy jó testvérek legyenek!!!! Mert a lányod is ajándékot kap, nem csak te! Ő egy kistestvért, te pedig egy kisgyereket!

Nyugi szerintem!!!!!!

Én drukkolok, h minden OK legyen!!!!

:)

Kicsit emlékeztetsz magamra, amikor a lányommal voltam terhes. Mi se terveztük, én gondolkodtam az abortuszon,párom lebeszélt róla. Sokszor gondoltam a terhesség alatt, hogy nem kell ez nekem, el kellett volna vetetnem és akkor élhettem volna tovább a jó kis kényelmes életemet. Szülésnél se jött az a nagy szerelem, amiről mindenki beszél. Nálam idővel alakult ki az anyai szeretet, persze utána már ugyanúgy mindent megtettem volna érte, azóta is nagy a "szerelem" köztünk. Szóval valószínűleg nálad is miután megszületik és megismered ugyanúgy fogod szeretni,mint a nagylányt. Most szerintem csak "gyászolod" a régi jól kialakult életeteket.

A testvér féltékenységről meg elmesélném ami történetünket. Nekem még csak egy gyerekem van, de van egy bátyám. Sokszor mesélték, hogy vigyázni kellett bátyámmal,mert féltékenységében mindig fejbe akart vágni a kisautóival babakoromban. De amikor az utcán anyuék ismerőse azt mondta, hogy "jaj de szép baba, el is viszem magammal", akkor odaállt a babakocsi elé és azt mondta,nem engedi. Szóval ez ilyen kettős dolog. Valószínűleg féltékeny lesz a lányod, de közben szeretni is fogja. Köztünk is annyi korkülönbség van, mint nálatok lesz. És mai napig nagyon szeretjük egymást, mindig számíthatunk egymásra.