Más országokban hogy képesek a nők visszamenni dolgozni pár héttel a szülés után?

Külföldön van sok munkahelyi bölcsi, tehát szoptatás idejére ott tud lenni a pici mellett.

Na és nem 8-10-12 óra a munkaidő...

Én a terhességem alatt VÉGIG dolgoztam. Természetesen nem fizikai munkát végzek. Családi vállalkozásunk van, a nővérem és én vezetjük.

2 hónapos volt a lányom, amikor visszamentem. Nálunk semmi gond nem volt. Én nem igazán szoptattam, másfél hét után tápszeres lett. Szóval ilyen szempontból sem volt gond. Voltak segítségemre a környezetemben, de utána csak fizetnünk kellett valakit erre.

Most 2 éves és bölcsis. Eleinte csak 4-6 órára mentem be, most már majdnem annyit dolgozom, mint előtte.

Lehet azt mondani, hogy micsoda szívtelen anya vagyok. Én sejtem, hogy miért nem úgy állok a dolgokhoz, ahogyan itt megszokott.

Én ahogy terhes lettem nem hagytam fel mindennel, sőt! Nem fordultam ki önmagamból, nem is tudtam volna csak otthon ülni és a babaruhákat hajtogatni. Csökkentettem a munkaidőmön, de nem hagytam fel vele. Persze én is voltam rosszul. Minden reggelem hányással indult.

Én nem bántam meg, hogy így alakult. Szeretem a lányom, és talán lesz második baba is, de vele sem fogok másképp bánni. A gyerekem egészséges, értelmes, érzelmileg jól fejlett, talpraesett, és ami itt nektek érdekes lehet: kötődik hozzám.

Én megértem őket. Tudom, hogy sokan erre képtelenek, mert azt szeretnék, ha a gyerekeik 30 éves korukban is a szoknyájukon üljön. Hiába mondják, hogy nem, meg csak most amíg picik, meg amikor kiskamaszok, stb... Ezért van most ennyi elfajult anyós-meny viszony. Mert a mama képtelen megérteni, hogy a gyerek egy külön, önálló lény. Nem azt mondom ezzel, hogy a gyereknek nincs az anyjára szüksége! De meg lehet érteni, ha valaki máshogy látja!