Akik szoptattak, szülés után hány nap-hét múlva indult be ill. állt be problémamentesen a szoptatás?

Természetesen szültem. Pénteken megszületett és hétfőn hazaengedtek. A kórházban nem igazán kapott rá a cicire (valószínűleg gyenge volt) ott kapott vizet és egy kis tápszert is. Hétfőn este durrantak be a melleim. Fejtem és azt adtam neki cumisüvegből/kanálból. Amikor éjszaka nagyon sírt és nem ment a szopás kapott egy kis tápszert (beljebb ülő mellbimbóim vannak, lehet ez is közrejátszott bár akkor még bimbóvédővel sem ment igazán). A következő nap eljött a védőnő aki nagy lelkierőt adott. Még aznap bimbóvédővel úgy szopott, hogy közben rásegítettem kézzel is. Az előtej eleve nehezebben jön ki ha jól tudom, főleg első gyerek esetében.

A lényeg, hogy 3 hónaposan elhagytam a bimbóvédőt, 6 hónapos koráig csak anyatejet kapott és 19 hónapos koráig szopott.

Elsőnél senki sem segített, a kórházban akkor még három óránként hozták a kicsiket, így két hónap múlva abba is hagytuk.

Másodiknál már nagyon tudatosan készültem, mert az első nekem hatalmas kudarc volt és sikerült is. A kórházban nem engedtem se vizet, se tápszert, kértem, hogy ha éjjel sír, akkor hozzák ki. Igaz, ez 18 éve történt.

A legkisebbem négy évvel ezelőtt született és ott már abszolút profiként indítottam: pénteken született, éjjel-nappal velem volt, csak egymással foglalkoztunk és még az a fájó tejbelövellés is elmaradt, mert olyan finoman és észrevétlenül jött a valódi, érett tej. Tényleg csak a szükséges vizsgálati időre adtam le a kicsit, és abszolút igény szerint szopott már a kórházban is és itthon sem volt semmi baj.

Amin változtattam a negyediknél a többihez képest, az az volt, hogy nem fejtem, hanem csak a gyerekre bíztam mindent, így még a szokásos mellgyulladás sem történt meg ami addig megszokott volt.

Mindkét fiam császárral született.

A nagy egyszerűen bekapni sem volt hajlandó, 4 napig mindenki próbálta a cicimat a szájába gyömöszölni, de semmi, persze közben tápszert kapott, de mivel nem szopott, a tej se indult be - ördögi kör. Aztán előkerült a bimbóvédő, és végre észrevette a cicit a szájában. Elkezdett szopni, a tej is belövellt végre. Két hétes korára elhagytuk a tápszert, 4,5 hónapig csak anyatejes volt, 8 hónapos koráig szopott (akkor azt hittem leválasztotta magát, de utólag nyilván csak szopisztrájk volt, de már mindegy)

A kicsi ezzel szemben őstehetség, 2 órásan annyit szopott hogy bukott is, a szoptatási tanácsadó azt mondta, ilyet még nem látott :) a kórházban 1,5 naposan egy 6 órás szopimaratont kezdett, meg is lett az eredménye, másnapra tejben úsztunk, totál fájdalommentes volt a tejbelövellés. Minden gond nélkül szopott 6 hónapos koráig kizárólagosan, most 9 hónapos, szépen galadunk a hozzátáplálással (=3 rendes étkezése van már, és darabosat is rágcsál), de még nappal és éjjel is több alkalommal szopizik. Mintagyerek ;)

Az én szoptatástörténeteim annyira pozitívak, hogy boldogan megosztom veled. Két gyermekem van: a kisfiam 3 éves, a kislànyom másfél. Mindketten császárosok. Mindkét császárom után kb. 20 perccel már szopiztak a gyermekeim. Én úgy indultam neki az első várandósságomnak, hogy semmi nem érdekel, legyen hüvelyi vagy akár császáros szülés, a lényeg, hogy egészségesek legyünk...és, hogy szoptathassam a babám. Nem tudom, miért, de valami őrült ösztönösséget éreztem, hogy az anyatej kell a fiamnak, szoptatni akarom. Úgyhogy a férjem lelkére kötöttem, hogy a császár után, amint visszatoltak a megfigyelőbe, azonnal kérje ki a fiunkat a csecsemősöktől. Így is történt: kihozta, mellre tettem, és olyan ösztönösen tudta az a pici baba, hogy mi a dolga, hogy potyogtak a könnyeim...húúú, gyönyörű pillanatok voltak!

Amint felkelhettem, én láttam el a babámat, mindkét mellből 10-10 percet szoptattam általában 3 óránként, de mivel az igény szerinti szoptatást támogatom, szoptattam akkor is, ha kereste, de még nem volt itt az ideje. Szerdán szültem, péntek éjjel lövellt be a tejem, iszonyúan fájt, de tudtam, hogy mi ez, kérdeztem a csecsemősöket ha kérdésem volt. Amint hazaértünk a kórházból, elkezdtem a szopi-fejés körforgást. Sok tejem volt, de mivel hallottam az egyes fejlődési ugrásokról, szerettem volna bespájzolni a tejből. Valóban jött az első fejlődési ugrás úgy a 6. hétben. Akkor 3 napon keresztül szinte nonstop szopizott a fiam. Picit kétségbe estem, mert rengeteg tejet fagyasztottam le addigra, de nem fogadta el a cumisüveget. Úgyhogy maradt a nonstop szopi, amíg föl nem turbózta magának a tejmennyiséget. Amikor egy-egy ilyen fejlődési ugrás lecsengett, visszaállt a rend: kb. 3 óránként kérte a kisfiam a szopit, a szopik között egy jóllakott, kiegyensúlyozott, érdeklődő kisbabám volt, akivel bármerre ki lehetett mozdulni. Én szoptattam lakáson kívül is, sosem érdekelt, ki mit gondol. Ha megéhezett, leültem valahová, letakartam magunkat, és megszoptattam. Így alakult, hogy nem lettünk a szooi rabjai, nem szorultunk be a négy fal közé, társasági életet éltünk, de nagyon egymásra hangolódtunk a fiammal. Máig hihetetlen bensőséges a kapcsolatunk. 16 hónapot szopizott.

A kislányomnál már annyira gördülékenyen ment minden. A császár után Ő is azonnal szopizott, a tejem az első éjszaka belövellt, de már nem fájdamasan. Sok tejem volt Vele is, hízott is rendesen. Vele nem voltak olyan hangsúlyosak a növekedési ugrások, szépen, békésen szopizott 1 éves koráig, aztán megköszönte, és belevetette magát az ízekbe. Gondolom, a bátyjustól látta, hogy milyen szuper ízek léteznek az anyatején kívül is...már 1 évesen önállóan kanállal kanalazta a főzeléket. Ezt is a bátyjustól leste el.

Azt tudom mondani neked, hogy nagyon kevés az olyan eset, amikor az anyukának semennyit nem kell küzdenie a tejért. Az elején idegen terep, nem ismered a testednek ezt a funkcióját, meg kell szoknod a tested jelzéseit. Közben ott a babád is, aki egy különálló személy, és nem biztos, hogy mindig ugyanazt akarjátok. Tehát egymásra kell hangolódnotok, el kell fogadnod, hogy sokszor nem te irányítod a folyamatokat. Hiszen a babád igényei a legfontosabbak ebben az időszakban, alkalmazkodnod kell hozzá. De egy a fontos: tartsd meg a lazaságod! Szeresd őt nagyon, és akkor nem fogod tudni elrontani.

Sokan írják, hogy nem szabad alárendelni magad, ne válj kétlábonjáró tejcsárdává, tápszeren is fel lehet nőni...ez mind igaz! De ha kellően lazán állsz a dologhoz, hiszel a babádnak és bízol benne /egy csecsemő még nem fogja feleslegesen ugráltatni az anyukáját/, és kielégíted az igényeit, mindemellett átadod magad a babaillatnak és a pihe-puha bababőr tapintásának, akkor a benned végbemenő hormonális folyamatok is segíteni fogják a szoptatást. Sokan mondják, hogy már a babám sírasától beindul a tejem. Ez így van.

Ha visszapörgethetném az időt, megtenném, és újra szoptatnám a gyermekeimet. Soha annyi gyengéd szeretetet nem kaptam és nem adtam, mint akkor, amikor szopiztattam a babáimat. Hajrá!

Az első babám egy hónapig volt kórházban, mert kis súllyal született. 3 hetes volt (elérte a 2 kg-t) amikortól bemehettem szoptatni. Nehezen kapott rá, sokáig csak bimbóvédővel tudott szopizni (ha tudott egyáltalán). Amikor hazajöttünk a kórházból, saját elhatározásból fejtem neki és üvegből etettem. Néha próbálkoztam a szoptatással, de gyorsan kifáradt, és keveset evett. Aztán egy idő után rákapott a cicire. 8 hós koráig szopizott.

Második babámnál úgy belövellt a tej, hogy a mellem duplájára dagadt, és betonkemény lett, így esélye sem volt szopizni. Maradt a fejés és a cumisüveg.Amikor már normális lett a tejtermelés, néha próbálkoztam a cicivel, de csak ordított rajta, így sok levegőt nyelt. Kb. hathetes koráig fejtem és etettem üvegből. Utána szépen rákapott a cicire. Azóta is szopizik. Lassan 5 hónapos.

Egyik gyermekemnél sem volt gond az üvegről a cicire való átállással.

Császárral született a fiam egyik délután(altatásban), rá 12 órával szoptattam meg először, hajnalban. 2 nappal később volt először mérhető mennyiségű amennyit szopizott, de a születése utáni 4. reggel(vagyis 3,5 nap) indult be a tejtermelésem.(Sosem felejtem el, ahogy álltam a tusolóban és a kőkemény melleimből csöpög a tej. :D)

3 óránként hozták a kicsiket, akkor volt hogy fél-fél órát is a melleimen volt, csak szoptattam amikor kihozták. A szobatársam ajánlására reggel és este fejtem az első naptól(vele együtt :) kicsit vicces volt, a nővérkék is megjegyezték, hogy nagy egyetértésben fejünk és szoptatunk. Jó emlék, és hálás vagyok neki. :)).

A kórházban kapott tápszert is. 6 nap után jöttünk haza. Nehezen rázódtunk bele, sokáig szopizott( 1 órákat), kelt 3 óránként(szoptatások közt fejtem). Utána hasfájós lett és kb 5-10 perc szopi után elkezdett feszengeni a mellemen. Kellett is neki, meg nem is. Az a pár hónap nagyon megpróbáló volt. A növekedési ugrásoknál sokat nyűgösködött, kb 1 hét volt, mire feltornázta a neki megfelelő mennyiséget. Az első 3 hónapban kb 5x voltam úgy vele, hogy feladom, de mire ténylegesen tápszerhez nyúltam volna mindig rendeződött a helyzet. A védőnőm sokat segített, bíztatott. Ami nem segített az a bimbóvédő, ami igen, az a türelem. Én sokszor amikor félálomban volt akkor szoptattam, akkor nyugis volt, de ez ha mentünk valahova akkor is hasznos volt, mert kipihent is volt, és tele is volt a hasa. :)

3 hónapos kora után nyugodtabb időszak következett. Kb 30 percig szopizott ügyes volt ő is, és én is kiismertem.

Azután 4-5 hónaposan már mindenhova figyelt közben, úgyhogy már csak félrevonulva egyedül, csöndben tudtam szoptatni. :)

Végül 10 hónapos koráig szopizott.

Örülök neki, hogy nem adtam fel, pedig sokszor a sírás kerülgetett. Azt hiszem egy kicsit az is bennem volt, hogy a császár után csak azért is ez sikerülni fog.