Aki nem tudott visszafogyni a szülés, szoptatás után, miért utálja azt, akiről lement a súlyfelesleg?

nem kell másokkal foglalkozni, had' beszéljenek össze-vissza :) mindig vannak könnyen ítélkező emberek, de azok, akik ítélkeznek, általában pont rálépnek ugyanolyan, vagy hasonló ösvényre, és akkor megtudják - ez biztos így van, csak nem mindenkinek adatik meg ezt megtudni. na de nem is ez a lényeg :)

lehet, hogy kicsit érzékeny vagy. de ez nem baj. tanuld meg felvértezni magad inkább úgy, hogy legyél büszke magadra :)

a lényeg egy ilyen beszélgetésből: "igen, nekem sikerült lefogynom" "hát igen, mindegy hogyan, milyen úton, de legalább jól érzem magam.nagyon jól" :)

a lényeg, hogy legyél büszke magadra, és örülj az eredménynek :)

én is 10 kilót leadtam konditerem és diéta nélkül. nemhogy nem figyelek oda és nasizok, és többnyire rendszertelenül eszem (kenyér, csoki, fagyi, gyorskaja - gyors energiát adó megoldások), nem éppen fogyókúrás kajákat eszem - csak ugye szoptatás, és hát segítség nélkül, tök egyedül vinni a háztartást + ugye az eleven kisfiammal egész nap játszani, játszóterezni, sétálni, gondozni... (párom összességében heti 3 órát ha tud segíteni, akár gyerek, akár házimunka. szóval semmit, sőt, néha még utána is kell pakolászni - de nem panaszkodom, nagyon szeretem és elfogadom így, csak érzékeltetni akartam a helyzetem) :)

én tudom, hogy le lehet fogyni kondi nélkül is, mert kiveszi az emberből a gyerek a kalóriákat, az biztos :)

na, fel a fejjel, ne mérgelődj másokon.

ja, és ne akard tudni, miért csinálják mások. igazság szerint lehet, nincs is semmi szándékuk, vagy irigyek, vagy szomorúak csak, hogy nekik nem megy, esetleg mérgesek is, mert nekik nem megy - minden esetre elég rossz lehet nekik....

szóval, én gratulálok, és biztos csinos lehetsz, én örülök a sikerednek :)

Èn sem tudtam lefogyni szülès utàn, söööt... Elèg sok felesleg rajtam maradt de soha èletemben nem szóltam meg azt aki jó alakù anyuka.

B@romira nem èrdekel ki hogy nèz ki, mindenki èrezze jól magàt a sajàt börèben aztàn kèsz.

Èn pl. magasról tojok mindenki vèlemènyère.

Nekem is van 2 gyerekem+ a hàztartàs, egèsz nap futok a gyerekek utàn, ha èpp alszanak akkor is takaritok, folyton mozgok, alig eszem többet egy madàrnàl mert arra is csak futtàban van idöm, mègsem tudok leadni 1 kg-t se.

Ez van. Èn nem stresszelem magam.

A boldogsàg nem a kg-k függvènye.

Egyrészt ha konditerembe járnál mert megteheted, akkor mi van? De tényleg... Ha szültél egy gyereket akkor akármennyi időd/pénzed van, azt véletlenül se fordítsd magadra, mert a végén még jól éreznéd magad a bőrödben és a gyerekedet is ennek fényében tudnád nevelni? (Mondom ezt úgy, hogy én személy szerint az elmúlt egy évben összesen(!!!) kb. egy napot töltöttem a babám nélkül, mert nem volt rá alkalom... el vagyok így, de ha tehetném nyilván mennék néha.

Másrészt - a kérdésre válaszolva - minden ilyen "kismama hülyeségnek" az alapja az irigység. Gyerekkel megváltozik az élet, beszűkül az élettér, stb. és sok kismamának innen egyenes út vezet ahhoz, hogy a keserűségüket abban élik ki, hogy irigykednek és utálnak mindenkit akiknek (szerintük) jobb... Ennek nem sok köze van se a testalkathoz se semmihez.

Aki nem tudott lefogyni az is lehet kedves és jó kedélyű, ugyanúgy ahogy a vékony is utálkozhat más miatt (mert a másik havonta fodrászhoz jár, meg üvegessel eteti a babáját, meg állandóan a nagyszülőkre hagyja a gyereket, meg hasonlók), ne törődj velük!

Oh, ilyet én is kapok, mikor éppen nem farmer+kedvenc pólók+lófarok+sportcipőben megyek sétálni a gyermekkel, hanem esetleg enged a kisasszony 5 percet válogatni és készülni. Ilyenkor persze jönnek a hátam mögött a sustorgások, hogy jajj, bezzeg így és úgy. Én is visszafogytam, igaz, én azért életmódot változtattam is mellé, mert ugyan a súlyom leadtam, kg-ban ugyanannyi lettem, csak a kezdeti kicsi husi a terhesség előtti hasamról, a terhesség utáni csípőmre kúszott. Szóval máshonnét is kellett fogynom...

Egyébként ezt úgy hívják rosszindulat, irigység. De a legjobb az egészben, hogy semmi közük hozzá. És még magyarázkodnod sem kell. Egyszerűen ez a ti dolgotok, a te tested, és úgy alakítod, formálod, ahogy te szeretnéd és ahogy az anyagiak engedik. Nálunk konkrétan a szomszéd teszi a megjegyzéseket, hogy "már megint lepasszolod a gyereket?". Uram bocsá', ha a nagyszülők szeretnék látni az unokájukat és éppen ráérünk, heti 1-1 fél délután igenis jár nekik, és ez nem lepasszolás. Hogy míg a mamáék babáznak, én főzök-e vagy elmegyek a konditerembe, ahhoz pont a szomszédnak, de a 77. idegennek sincs köze, csak a páromnak és akik éppen babáznak, hogy tudják, hol keressenek.

Egyszerűen ne foglalkozz velük. Sajna, a rosszindulat egyeseknél gyári felszereltség.

Ez csak irigység szerintem.Lehet tenni a kövérség ellen,csak akarni kell. Én terhesség elött voltam 86 kiló,szülni 87-el mentem,haza 80-al jöttem.Meguntam a kicsi 8hós korában,hogy ilyen vagyok,aztán lefogytam 56-ra,most 62 körül vagyok,de ezt tartom.Az 56-ra már mondták hogy túlzás,nagyon lófejű vagyok.Egyébként 171 centi vagyok,és soknak látom magam a 62-vel,de nincs kedvem megeröltetni magam újra.

Jó részt genetika is ez,barátnőm 174centi és vékonyabb nálam sokkal,kilóban kb ugyanannyi,de akkor is vékonyabbnak néz ki.Ő 14kilót hízott terhesen,de kicsi volt a hasa,és ő elötte is vékony volt.Unokatesóm is vékony volt fiatalabb korában,terhesség elött malac lett,most még mindig az.

Kinek mi a jó,én irigylem azokat a husi nőket,akiknek van önbizalmuk,mert nekem egy minimális sincsen sajnos.

7. vagyok

Úgy látom, vannak itt is bőven, akiknek savanyú szőlő...

(Gondolom, nem a Kérdező volt)