Mennyi idő míg megszokom ezt az új helyzetet? Már szinte félek levinni a fiamat a játszótérre!

Az én kislányom - 14 hónapos - egy mosolygós, barátságos, gyerekimádó.

Mi úgy járunk a játszótérre, hogy ő odamegy a gyerekekhez, mosolyog rájuk, nézi őket, azok meg tudomást sem vesznek róla, még csak vissza sem mosolyognak.

Ez van.

Ilyenek.

Én ebből nem csinálok lelki problémát, csináljanak azoknak a gyerekeknek az anyukái - akik mellesleg szintén nem foglalkoznak "idegenekkel", hisz megszokott klikkjük van, akikkel kiszáradásig képesek pletyózni - nem az én gondom, az én gyerekem szerintem teljesen rendben van, és nem zavarja őt, hogy a többiek nem foglalkoznak vele.

Majd a bölcsiben, oviban úgyis szerez barátokat, akikkel eljátszhat.

Ne csinálj magadnak ebből gondot, majd idővel biztos befogadják a gyerkőcödet, gondolom a kislányomat is majd már "ismerősként" kezelik a gyerekek egy idő után, bár az is hozzátartozik, hogy a játszón mindenki nagyobb nála, úgyhogy nem hiszem, hogy nagy barátságok fognak születni.

Második válaszoló vagyok, és pozitív élményről számolok be.

Ma először a játszótéren két kisfiú - 4-5 évesek lehettek - nagyon édesek voltak a kislányommal, hívták játszani, adtak neki játékokat a homokozóban, és az anyukájuk is aranyos volt.

Minden hátsó rosszindulat nélkül megjegyezném, hogy nem túl iskolázott anyuka két kisfia volt, én ilyen közvetlen, kedves embereket - és főleg gyerekeket - már nagyon rég nem láttam.

Az agyondiplomázott anyukák a másik játszótéren, ahova még szoktunk menni még csak a köszönésemet sem fogadják.

Hát ennyit az intelligenciáról és az iskoláról dióhéjban.