Légyszi itjatok ha 20-ik héten vesztette el babájat oligohydramnion miatt?

Szia, nem egészen ilyen ok miatt, és sokkal későbbi magzati korban halt meg a babám (33. hét), de amin keresztülmész az normális ilyenkor. Ezt úgy hívják, hogy poszt traumás stressz szindróma (PTSD, az embert nem hagyják az emlékképek, rettegés tör rá minden olyan környezetben, ami emlékezteti a történtekre).

Túl lehet rajta lenni, de segítség nélkül nehéz. Én is azt hittem az elején, hogy menni fog, de végül el kellett mennem pszichológushoz, aki sokat segített. Vannak gyász-feldolgozó csoportok is, amit nagyon ajánlok, hogy keress fel (ahová jártam, ott volt egy anyuka, hasonló esettel, mint a tiéd, ő 23 hetes volt, amikor elvesztette a kislányát).

[link]

Javaslom, hogy nézd meg ezt az oldalt, és vedd fel velük a kapcsolatot (ingyenes a segítség, önkéntesek vezetik a csoportokat).

Amúgy az én esetem óta 10 hónap telt el, most újra várandós vagyok. Ugyanabba a kórházba járok terhesgondozásra, ahol tavaly a kicsi angyalkám született, és még most is kegyetlenül kínoz a PTSD. Kizárólag a gondozó orvosom miatt nem váltottam kórházat, mert ő egy zseniális szakember és csak benne bízom. De nagyon-nagyon nehéz még most is. Készülj fel, hogy rád is hosszú és nehéz út vár...Eleinte nem akartam új terhességet vállalni (van már egy élő gyerekem), de aztán rájöttem, hogy ezt a fájdalmat csak egy "vígaszbaba" tudja enyhíteni, ezért belevágtunk újra...

Kitartást neked az elkövetkező időszakhoz.

Szia! Az én első babámnak élettel összeegyeztethetetlen szívfejlődési rendellenessége volt, nekem is meg kellett szülnöm a 20. héten.

Tudom min mentél keresztül és hogy mit érzel, pedig nekem már sok éve történt. Ìrj, ha van kedved.

Az én babámban élettel összeegyeztethető volt a rendellenessége (vastagbél elzáródás), elvileg születése után azonnal meg kellett volna műteni,hogy életben maradjon. Senki nem tudja, miért halt meg méhen belül - előzőleg ennek semmi előjele nem volt, kéthetente nézték ultrahanggal - és a boncolás sem derítette ki a halál közvetlen okát.

(Első voltam)

Szia! Én vesztettem el a 20. héten a babát.

Őszintén szólva az első év pokoli volt, és utána is azért lett könnyebb, mert rájöttem, hogy egyedül nem tudom feldolgozni a történteket, és szakember segítségét kértem. Onnantól kezdve fokozatosan javultam, de még egy évbe telt, hogy tényleg jobban érezzem magam.

Nekem 5 év múlva született egészséges babám, de ebben az is közrejátszott, hogy annak a kapcsolatnak vége lett, és új párom lett. Azóta született mégegy babám, és most várom a következőt.

Már 11 év eltelt azóta, de a mai napig gondolok rá, a fájdalom és az emlékek sosem múlnak el, csak az ember megtanul velük együtt élni. Én minden évfordulókor megsiratom, aztán eltemetem magamban, és a meglévő gyerekeimre koncentrálok, kiélvezek minden velük töltött időt.