Nektek hogyan változott meg a kapcsolatotok az anyósotokkal a baba születésének környékén? Egyáltalán megváltozott?

Elotte is jo volt, es azota is jo, de megprobalt o is beleszolni. Szerencsere nem eroszakosan, csak volt, amit sokszor ismetelgetett, es mar untam.

Nekunk az eskuvonel volt ilyen aposomnal, hogy azt hitte, ha o fizeti, beleszolhat abba, hogy milyen legyen. Meglepodott, mikor kiserult, hogy kis eskuvot akarunk, amit mi fizetunk. Mondta, hogy akkor odaadja masnak a penzt. Mondtam neki, hogy az lesz a legjobb, mert mi nem akarunk nagy eskuvot, es nem is lesz. Akkor megertette :)

En nem fogadnek el mostantol semmit a helyetekben, es megmondanam anyosodnak, hogy miert nem. Azt is elmondanam, hogy ez nem az o gyereke, csak az unokaja, es neki is megvolt az eselye a sajatjanal ugy csinalni, ahogy akarta. Minel elobb lejatszatok ezt, annal elobb megnyugodhatsz. Mi lesz, ha megszuletik? Nalunk is belekerdeznek sokszor, es nem ertik, mit miert csinalunk ugy, ahogy. Nem eroszakosak es szeretnek minket, de meg igy is zavaro, nem szoktam hozza, hogy a dobteseimet megkerdojelezik. Ne hagyd magad, minel elobb tisztazod az eroviszonyokat, annal jobb.

Neha azert erdemes meghallgatni oket, mert nem mindig mondanak hulyeseget, es ha ott leszel majd a gyerekkel, legyenek talonban tartott otletek, de amugy nem tudom, miert gondoljak, hogy egy friss anyukanak nincsenek otletei, hogy hogyan csinaljon valamit.

Igen, megváltozott, az addigi 100%-osan pozitív, zökkenőmentes kapcsolatunkba több összezördülés, nézeteltérés keveredett, mert a kedves mama sok mindenbe bele akart szólni, meg akarta mondani, mi hogy legyen, mit hogy tegyek. Például szintén a névválasztásba akart mélyebben belefolyni, de mivel nagyon korán, már a 12. héten megtudtuk, hogy kislány, 1-2 napon belül le is fixáltuk a nevét, onnantól kezdve nem volt apelláta. Nagyon keveset tudtam szoptatni, a kezdetektől kezdve már kapott kiegészítésként tápszert a kislányunk, de ő bejött ellenőrizni, hogy hogyan szoptatok, és az akkori etetés biztos szoptatás, nem tápszeres. A kórházból hazahozós ruháját ki akarta cserélni másra, de a párom közölte, hogy ő nem akar kétszer kocsikázni a kórházba egy ruha miatt, szóval behozta az eredetit is (jól tette).

Tudod, ez nehéz időszak anyósként, és annak ellenére, hogy sok sérelem ért, nem haragszom a mamára, mert tudom, hogy valójában mindennek a szeretet a mozgatórugója, és az anyai ösztönök. Ugyanúgy előhozta belőle is az anyát egy kisunoka, mint ahogy nyilvánvalóan belőlem is. Csak a helyzet az, hogy egy anyja van a gyermeknek, és annak kell a sarkára állni, de nagyon keményen. Szeretetből tukmálja rád a dolgait, kicsit most a lánya is vagy, noha te tudod, hogy nem, és nem igazán lehet olyan kapcsolatot kialakítani egy anyóssal, mint egy édesanyával, de ő most nem érzékeli ezt. A saját anyukámnak, a legnagyobb szeretettel és tisztelettel mondtam meg, hogy "anyu, ez h*lyeség, nem érdekel, hagyjuk a francba a témát, nem győzöl meg". Ezt anyósomnak így, ebben a formában nem illenék mondnom, a formalitások, az illem és a tisztelet, amit a párod anyukája iránt érzel ettől jogosan visszatart. A saját tapasztalatom az, hogy állj ki a véleményed mellett, mondd meg, hogy te így szeretnéd és ebben hajthatatlan vagy. Mondd ki bátran, hogy nem akarsz változtatni az álláspontodon vagy szilárdan ragaszkodsz valamihez, például a babakocsihoz. Ha érzi a mama, hogy nem tud meggyőzni és nyomatékosítod szóban is, meg fogja érteni.

Nem változott, előtte is nagyon jó volt, a gyerekek óta is.

Pedig neki is vannak "ötletei". Hol humorral, hol határozottan, hol őszintén szerelem le. Megbolyan is van sokszor, hogy meggyőz, mert valóban igaza van.

Írtál példákat. Én a babakocsi esetében simán elmennék vele megnézni a másikat, ésvha nem tetszik, elmondanám, miért jobb az én választásom.

A ruháknál figyelmeztetném, hogy nem biztos, hogy a karácsonyosba pont ünnepre nő bele, ahogyan lehet, hogy a nyári ősszel lesz jó.

A nevekkek mi is megharcoltunk, azzal nyertem meg a vitát, hogy mondtam neki, ő 5-öt is választhatott, most mi jövünk. Sokat segített, hogy a névlistánkat vele is átnéztük.

A szoptatás meg olyan dolog, hogy nem csak anyósod fújja, talán érdemes lenne érdelklődéssel átolvasnod, amit az orrod elé rak.

Összességében azt gondolom, nem kell hagyni,hogy anyós helyettünk döntsön, de az ellenvetésünket nem csak úgy lehet kifejezni, hogy "én vagyok az anya, majd én jobban tudom", illetve érdemes néha engedni.

Nálunk működik, pedig anyósom kemény akaratú, efős asszony. Viszont tisztel, amiért nem pattintom le élből.

Első anyósom szörnyű volt, mikor megtudta onnantól napjában többször hívott, hogy "tanítgasson". Aztán hamar meguntam, hogy 0-24-ben csörgött a telefonom, nem vettem fel neki. Mikor megszületett a gyermekem akkor meg megsértődött, hogy a saját anyukámat hívtam segíteni az első két hétben. Aztán jöhetett ő is egy hétre, de 3 nap után elküldtük, mert csak a plusz munkát csinálta. Anyukám főzött, mosott, takarított helyettem és hagyta, hogy én a babával legyek, összeszokjunk stb. Az anyósom pedig a babát akarta fogni helyettem, nekem ez nem segítség. Közben meg dzsuvát hagyott maga után mindenhol és állandóan beszélt hozzám még akkor is ha vécén ültem. Szörnyű volt. Aztán 5 év alatt 4-szer látta, mert nincs pénze meglátogatni a 200km-re lévő unokáját. Mondjuk mi nem bántuk.

Most újraházasodtam, ez az anyósom is erős természetű, sőt talán erősebb mint az előző. Viszont ő közelebb is lakik hozzánk. Még nem tudja, hogy úton van a baba, de tőle félek valamiért...

Mi egy ikerházban lakunk, ő az egyik felében, mi a másikban. Férjem az egyetlen fia. A ház teljesen anyósom nevén van, ami nem baj, de úgy érzem nem csinálhatunk semmit nélküle, gondolok itt akármilyen felújításra (pl. nagyon cserélni kéne a bejárati ajtót, kell a beleegyezése, stb)

Nap, mint nap átjön valami ürüggyel, hoz ezt-azt, tojást, krumplit ilyesmit. Persze mondhatjátok, hogy örüljek, nem kell megvenni, igen igaz, ebből a szempontból örülök is, nincs baj, de inkább hozza egyesével a tojást, csak jöhessen minden nap, főleg mióta megszületett a baba....

Ha jön HOZZÁNK valaki egyből ő akar sütni, főzni, van, hogy úgy tűnik elfogadja, hogy én szeretném vendégül látni a saját rokonaimat, a végén mégis kisül, hogy majd ő megfőzi a levest, meg azért süt húst, meg sütit, meg mittudom én...

Szóval nekem ezzel megy az agyamra, hogy nem hagy élni, nem hagyja, hogy én/mi csináljam/juk ami az én/mi dolgom/unk...