Hogyan élte túl a kapcsolatotok az első baba születését, a gyerekvállalást?

Nálunk nem volt semmi gond,pedig 3 gyerekünk van.

Nem csak a picivel foglalkoztam,hanem a párommal is. Egy kisbabával sem kell a nap 24 órájában foglalkozni. Két szopi között elvolt a kiságyában,és 2 hónapos kora után már nem szoptattam őket éjszaka. Az apuka az első perctől kezdve segített a pelenkázásban,fürdetésben,stb.

A gyerekek csak jobban összetartottak bennünket.

Szerintem természetes a feszültség, az elsőnek tuti szerencséje volt, vagy fotoshop :D

Nem ismerek olyan kisgyerekes párt, akinél nem lett volna bármilyen gond. Nálunk is volt, én úgy gondolom, hogy a kapcsolat annál erősebb lesz, minél jobban felvállaljuk a konfliktusokat, mert én a saját részemről ha nagyon sok ideig nyelek, feszült vagyok, egy idő után robbanok és akkor kő kövön nem marad...

Én sokat stresszeltem a fiam miatt, aki még mindig nem alussza át az éjszakát, nagyon fáradt voltam, mindenféle pénzügyi meg családi gondok jöttek, de most úgy érzem kezdünk helyre jönni. Ezért még erősebbnek érzem a kapcsolatunkat, mint előtte. Persze tényleg ehhez az kellett, hogy leüljünk többször beszélgetni a veszekedés helyett :P

Nálunk is sok gond volt, ráadásul én csúnyán depressziós is lettem, mert borzalmas szülésem volt.

Mi is (jócskán) elmúltunk 30 évesek, sokat vártunk a babára. Szerintem az is gond lehetett (ebből a szempontból), hogy előtte 8 évig éltünk már együtt kettesben, megszoktuk ezt a létformát, nehezen kerekedett ki a mi kis hármasunk.

Most 17 hónapos a fiam, pont tegnap a gyereknapi vadasparkozás után beszéltük a férjemmel, hogy milyen jó így hármasban programolni, egymástól függetlenül azt mondtuk jobb, mint kettesben.

Nekünk az első 6-7 hónap volt nagyon húzós, 3-6-ig volt a legdurvább.

Az első néhány hónapban jó sok feszültség volt kettőnk között, amit főleg a nagymamának nevezett "problémahalmaz" okozott. Mi valahogy nem gondoltuk, hogy a nagyik "belehülyülnek" az első unokába, előtte semmi bajunk nem volt egymás anyjával, de majdnem elváltunk miattuk,l mire leesett nekünk, hogy mekkora barmok vagyunk!

Túléltünk együtt sok mindent a gyerek előtti 14 évben, aztán az első néhány gyerekes hónap kikészített bennünket!

Most másfél éves a kisfiunk és már jobban szeretünk hármasban, mint kettesben anno, pedig egy , remélhetőleg, kinőhető betegséggel küzd a kisfiunk, ami nagyon kimerítő mindkettőnknek, a férjem úgy jár dolgozni, hogy még sose aludt végig egy éjszakát, mégis van türelme a gyerekhez.

Jó férjből nagyon jó apa lett!

Kitartás nektek, ha stabil a kapcsolatotok, ezt is átvészelitek! Ja, és esetleg egy tanács: beszélgetni kell, sokat! Beszéltesd a párodat is, ami elég nehéz egy pasasnál, de hasznos.

Mi épp az éjjel estünk át egy igen komoly beszélgetésen. :(

15hós a kisfiunk. Mióta megszületett teljesen megváltozott az életünk. Alig marad időnk egymásra, és ami szabadidőnk van, azt se egymással töltjük, hanem a gép, ill. a tv előtt. Sajnos erre lyukadtunk ki. Mondjuk nálunk nagyban közrejátszik, h apa nem szeret játszani a gyerekkel, pedig imádja a fiút. "Nem tudja csinálni, hiába mutatom neki!" Értitek?!

Sajnos a házasélet is ritka holló nálunk. Ez nagyrészt rajtam múlik. Annyira azt érzem, h a férjem csak akkor jön oda hozzám mikor szexre vágyik, h ezzel teljesen eltaszít magától, pont az ellenkezőjét éri el, mint szeretné.

De megbeszéltük, h ez így nem mehet tovább. Próbálunk nem vitázni, jobban odafigyelni a másikra, stb... Remélem helyre jön, mert nagyon ragaszkodunk egymáshoz.

Miért lenne az első fotoshop?Nem mindenkinek megy tönkre, vagy rendül meg alapjaiban a kapcsolata egy gyerek érkezésekor.

A mi kapcsolatunkat megerősítette a baba. Egy éves múlt, és most várjuk a második gyerekünket, a múlt héten házasodtunk össze. A baba születését nagyon megszenvedtük, a kórházi napokat is. A férjem támogatása nélkül biztos összeomlottam volna, de ő a kezdetetktől partner volt mindenben. Néha neki is vannak ilyen "dehát most mit csináljak a gyerekkel" megnyilvánulásai, de akkor leülök én is közéjük. De ő is ugyanúgy eteti, pelenkázza, elviszi sétálni.

Kezdeti nehézségek nálunk úgy voltak, hogy a babával nem mindig tudtuk,mit kell csinálni.

a mi babánk 2 és fél hós, de rengeteget vitázunk.

én kimerültem teljesen és nincs türelmem még ahhoz sem ha valamit 2x kell elmondani.

Azt mondjátok ez javul? nagyon remélem mert szeretem a férjemet.