Összehasonlítva a terhességeteket és a babátokat mi a tapasztalat?

Hasonló terhesség, csak szerencsére vetélés nem volt előtte, de folyamatos koraszülés veszély, folyamatos aggódás-a kisfiam 15 hónapos, akaratos, érzékeny, hisztis, szeretetigényes, minden érdekli, korán felállt, korán elindult, már régóta szalad, soha meg nem áll, nehéz természet, de ettől függetlenül imádnivaló. Szerintem van összefüggés, de nem minden esetben, tudok ellenpéldát is.

Tervezett volt aterhesség, aztán félidős terhesen robbant a bomba, hogy a férjem összejött egy nála tíz évvel fiatalabb fruskával, és hatalmas szerelembe estek. Ettől kezdve eléggé feszült voltam, rendesen volt sírás rívás, könyörgés, veszekedés, fogadkozás, csomagolás stb. Tavasszal megszületett az én angyali kislányom, aki a napjait és éjszakáit alvással töltötte, annyi tejem volt, hogy bőven fedezte az igényét. Mára egyéves az én kis tündérem, mosolygós, kiegyensúlyozott kislány. (Az apukája nemrégiben költözött csak el, de még semmi jele a kicsi természetén az a sok sok izgalom, amit átéltem/átéltünk.)

Szia! Borzasztó terhességem volt, csakúgy mint Neked, volt előtte vetélésem. Az egész terhesség alatt idegbeteg, feszült és borzasztó aggódós voltam. Na a kisfiam egy igazán nyugodt és kiegyensúlyozott gyermek. szóval én ellenpélda vagyok.:-) Viszont a mozgásfejlődése nagyon gyors volt. 5 hónapos korára ült állt, egy hónappal később mászott,de ahhoz képest, hogy korán felállt még csak most kezdett el egyedül járni, 1 éves.

Az első terhességem alatt agyon idegesítettem magam, rengeteget dolgoztam, és veszekedtem a férjemmel. Sajnos a szülés után nagyon hamar intenzív osztályra került az én gyönyörű kislányom, hiszen besárgult, de még egy napos sem volt. Egy hetesen jöhetett/jöhettünk ki a kórházból és szembesülhettem az Ápolók igazával: az én gyönyörűséges kisbabám egy kis "pokolfajzat". Igazi kis boszorkány volt az első 6 hónapban, hisztis, akaratos, sírós baba, pedig tényleg szívünket- lelkünket kitettük érte, sosem hagytuk sírni, mindig mellette voltunk, játszottunk vele, de akkor is üvöltött. Mikor megtudtam hogy terhes vagyok újból (ekkor 5 hónapos volt a lányom), azt hittem meg fogok pusztulni. Abortusz ellenes vagyok, de komolyan elgondolkodtam rajta, hogy el kéne vetetni, mert senkinek sem lesz jó. Aztán a férjemnek adtam igazat: akartunk még egy gyereket, lett, ez Isten ajándéka. Hál' Istennek, ahogy elkezdett forgolódni, kúszni, mászni a kis boszorkányom megváltozott, angyalka lett belőle. A második terhességemmel foglalkozni sem volt időm. Minden ment a maga természetes módján. Egyszer csak arra eszméltünk fel, hogy megszületett a kisfiunk, aki még sírni sem nagyon sírt, inkább csak beszélgetett. Egyenlőre egy szavam sem lehet, rendkívül nyugodt, alkalmazkodó gyerek. Most múlt 6 hónapos, arra tippelünk, hogy ő majd később lesz pokolfajzat. Amúgy életünk legjobb döntése volt, hogy megszültem mind a két gyereket.