Egy macska, mint gyerek?

A párommal korábban beszéltük, hogyha én is úgy érzem, akkor vállalunk gyereket. (Mondtam, hogy úgy nem fogok szülni, hogy nem érzem azt, hogy akarom-szerintem sok anyának úgy sem megy a gyereknevelés, hogy akarta a gyereket, nemhogy, ha nem is akarom.)

Most újra előjött a téma. De továbbra sem akarok. (Azt már korábban is mondtam neki, hogy egyáltalán nem biztos, hogy majd akarok és ha így nem akar, akkor mondja meg, de ne csaljon meg!)

Ő viszont most valamit "észrevett". Azt mondja, hogy azért nem akarok gyereket, mert van egy macskám és ő olyan nekem, mint egy gyerek. Azt én is tudom, hogy az átlagosnál több időt, energiát és pénzt fektetek a cicámba. De szerintem semmi köze a gyerek dologhoz. Tény, hogy akkor vagyok boldog, ha látom, hogy jó neki. Egy olyan cica, amelyik egyáltalán nem jár ki az udvarra sem. Szóval azt nem lehet rá mondani, hogy koszos, bolhás, stb...

Az is vitaforrás nálunk, hogy szerinte sokat költök a kajájára. (Gourmet kap napi 2x, whiskas alutasakos vacsorára, napközben pedig száraz: friskies crunchy&soft+jutalomfalat:dreamies)

Velem alszik az ágyban, de ez már így van mióta hazakerült. És amivel igazán kiborítom a páromat az, hogy 5 éve nem mentem el többnapos nyaralásra, mert őt nem akarom cipelni, de másra meg nem bízom. (De neki mondtam, hogy menjen a barátaival!) Ellenőrzésre is hordanom kell havonta a cicámat, mivel ételallergiája van.

Lehet, hogy igaza van? Ez már nagyon durva? Az ismerősöknek már nem is igazán "merem" mondani, hogy most lett kész három takaró a nevével hímezve :) Lehet, hogy nekem ő a "gyerekem"? Van ilyen? Más esetleg érzett így háziállat iránt a gyerek előtt? Vagy egyáltalán valaha?

Kérlek legyetek megértőek, így is elég sokat szembesítenek azzal, hogy macskaőrült vagyok. Pedig az érdekes az, hogy a macskákat utálom, soha egyet sem szoktam megnézni vagy simogatni. De az enyém más.