Anyukák! Milyen érzés nem dolgozni, hanem a babával lenni otthon évekig?

Tudom, hogy az első pár hónap borzalmas, sokat olvastam már a témában, nincs idő magunkra, szalad a ház, a gyerek ordít egész nap, kialvatlanság, veszekedés a párunkkal. Igyekszem is rá lelkileg felkészülni.

És most nem is igazán ez a kérdésem tárgya. A kérdés inkább rólatok szól.

Jó érzés azért, hogy az ember nem a stresszes irodában van felnőttek között, hanem szabadabb a napirendje? Vagy inkább fura, hogy napközben is mehet az ember a Rossmannba, akár egy egyetemista? Mikorra szoktátok meg ezt a fajta életet? Pont megszoktátok, mire vissza kellett menni megint dolgozni?:)

Meséljetek, milyen évekig otthon a gyerekkel!