Anyukák! Milyen érzés nem dolgozni, hanem a babával lenni otthon évekig?

Én szerencsés helyzetben vagyok, ennek (is) köszönhető gondolom, de én szerettem és szeretek itthon lenni.

A barátaim nem tűntek el, a férjem nem dolgozik látástól vakulásig, így tud és akar is a gyerekekkel lenni néha. Szeretem a munkám, de nem a hobbim, így van más is az életemben a gyerekek mellett.

A lányommal 2 évet voltam itthon. A kicsi most fél éves, egész nyáron együtt vagyunk, megyünk mindenfelé, nagyon élvezzük :-)

Bármikor a Rossmannba? Kötetlenség gyerek mellett? Pont hogy nem.

Még a nagydolgomat se intézhetem el akkor, amikor, ráadáaul mostanában még dalolhatok is közben, hogy a szep.szorongás közepén járó lányom ne üvöltse végig. Másik opció, hogy engedem hogy közben az ölembe üljön. Kösz, nem.

A reggeli nyugodt befordulós kávéról ne is beszéljünk. Van, hogy du.5 körül iszom meg.

És Rossmann? :) Mhelyemről szinte bármikor kiugorhattam (volna), mert ott volt mellettünk.

Gyerekkel meg nem, ráadásul babakocsizva sokkal kevesebb mindent tudok elhozni, mert a kosár kicsi, a két kezem foglalt.

A múltkor még a fülemről is szatyor lógott és pluszban izzadtan toltam a kocsit (elszámoltam, mit bírok most, pedig nem volt több, mint korábban).

Nem tudtam kihasználni igazán,ezalatt azt értem,hogy meglátni a szépségeit.Az első születése után vagy 2 hónapba telt,míg rájöttem,hogy megy ez nekem,a kislányom nagyon jó baba.Plusz a munkahelyem kozben megszunt,folyton paraztam,mi lesz utana...Aztán már teherbe estem a kicsivel..1 év van köztük...na onnantól vége lett a könnyű"csak otthon vagyok,láblógatás" életnek..(egyáltalán nem az amúgy,de ez egy örök téma,amikor ledegradálják a kismamák,anyukák munkáját)

Szétszakadtam:az egyik kicsi,másik pici.

Már jó két éve dolgozom,nagyon nehéz volt munkát találni,plusz most nehéz igazán...visszasírom a babázást.

1,5 éve vagyok itthon. Nem érzem magam bezártnak, de azért a napirendemet még mindig a fiam határozza meg nagyban. Az első fél évben szinte csak hozzá, a szoptatásokhoz/altatásokhoz igazodtam.

Mostmár lazább a dolog, mert csak 1x alszik, így napközban elugorhatunk ide-oda, lehetnek hosszabb, vagy gyermek nélküli programok is.

Úgy 4-5 hónapos korábam beleszoktam a hétköznapokba, elkezdtem élvezni a babázást, addig elég hasfájós volt...

Sok jó pillanatunk van, és sok-sok nyűgös napunk is. Fárasztó(rettenetesen :D), de csodás egyben. :)

nincs idő magunkra, szalad a ház, a gyerek ordít egész nap, kialvatlanság, veszekedés a párunkkal.

Hát passz, nekem ez valahogy kimaradt, pedig van gyerekem.