Első hetekben, hónapokban mennyit voltak ott a nagyszülők?

még az se biztos, hogy bele akar folyni az életetekbe. Én is azt hittem anyósomról, akivel jóban vagyok és aki már hosszú évek óta gyerekekre vigyáz, hogy na, majd folyton itt fog ülni, de nem. Mindíg felhívott, megkérdezte, hogy kell-e segítség, ha ment vásárolni, felhívott, hogy vegyen-e nekünk valamit és az első hetekben hetente jött látogatni. Anyukámmal azért volt nehezebb, mert tisztaságmániás, mi meg épp felújításon voltunk túl, mire jött a pici, a lakásban mindent háromszor kellett újratakarítani, olyan kosz volt, és nem elég, hogy frissen operálva mindíg, ha a kicsi aludt, takarítottam, mint egy hülye, hogy végre rend és tisztaság legyen, jött, hogy mit hogy kéne csinálni és a párom miért nem kér szabadságot, hogy segítsen (ennek is megvolt az oka). Végül megengedtem neki, hogy letakarítsa a hűtőt és azzal lecsillapodott.

(A)

Mi anyóssal együtt lakunk, úgyhogy már előre látom mennyi veszekedés lesz ebből. Mindig azzal jön, hogy ő óvodában dolgozott, majd ő tudja... Hát pont lesz@rom.

Anyukám azt mondta ő legalább 2 hét szabadságot ki fog venni, hogy ha bármikor úgy érzem a legelején, hogy valami nem megy akár a gyerekkel, akár a háztartással akkor azonnal tudjon segíteni (10 percre lakik tőlünk, imádjuk). Háztartás miatt csak azért kell az ő segítsége, mert a terhességem eddigi utolsó két hónapjában lakást újítottunk fel, és ahhoz képest, hogy anyós itt lakik semmit sem segített. Még csak 29 hetes vagyok, de nyitva van a külső méhszájam, nem is kicsit és minden napom azzal zárult, hogy én söpörtem, mostam, súroltam fel a padlót; vagy épp ugráltam még ezt-azt megvenni; súroltam a kádat, szívtam a vegyszereket - közben hánytam... Ha szóltunk neki, még ő volt megsértődve, hogy ő már öreg. Hozzáteszem 56 éves, fele annyit nem dolgozott eddigi életében, mint az én szüleim. Azt meg hogy végignézze hogy szoptatom majd a fiamat, vagy kivegye a kezemből, vagy ő akarja fürdetni, mint ahogy sokaknál olvasom teljesen ki van zárva.

Hát akkor én leszek az ellentábor, csak, hogy ilyen is legyen! Nálunk nem is volt kérdés, hogy a szüleim már otthon várnak, ahogy kijövünk a kórházól. Mondjuk édesapám utolsó stádiumos rákbeteg volt, és nagyon várta az unokát, ez tartotta életben. Kicsit sem éreztük kényelmetlennek a férjemmel, hogy hozzánk cuccoltak, mondjuk tényleg segíteni jött anya. Főzött, takarított, és egy csomó mindent megmutatott, hogy csináljuk, ha kértük, és csak akkor. Ha úgy éreztük, magunk voltunk a babával, ők a másik szobában voltak. Utána a férjem édesanyja jött el egy hétre. Bár nem mindenben értünk egyet anyóspajtival, és néha kifekszem tőle, mert szeret okoskodni, de alapjáraton kedvelem őt, és az ő első unokája is, nem csak az én szüleimé.

Tehát: Én nem bánom, hogy így alakult, és nincs kevésbé meghitt kapcsolatunk a babánkkal és összeszoktunk kellően.

Őszintén?

Idegesítően sokat!

Anyósom minden áldott nap jött, minden szó nélkül, egyszer csak csöngetett, iszonyú sokszor felébredt rá a gyerek, sokszor én is, amikor az elején még (császáros voltam) aludtam nappal a gyerkőccel, a tököm volt vele tele!

Hiába kértem szépen, ment világ életében a maga feje után, nem néz ő se istent, se embert, ha valamit elhatároz.

Aztán nem nyitottam ajtót, aztán nem vettem fel a telefont.

Sajnos ha a szép szó nem segít, tenni kell mást.

A legidegesítőbb az volt, amikor a sógornőjével együtt jött fel anyósom, és bejöttek a HÁLÓSZOBÁNKBA, amikor szoptattam.

Na, ha nem lett volna épp félálomban a gyerek, valószínűleg elküldöm őket a jó édes anyjukba, mert ez valami őrületes modortalanság volt!

Hát ennyi.

A saját szüleim mindig megbeszélt időpontokban jöttek, tudták mindig, hogy mikor van szopi, ők nagyon előzékeny, és figyelmes emberek.

Kár, hogy anyósból nem ilyen jutott... :-S

Anyukám első 2 hétben 2 naponta jött át 1-1 órára és ha épp szopizott törpi, akkor adoült mellénk és úgy beszélgettünk.

Anyósomtól tartottam, de kellemesen csalódtam benne :)

Ritkán jön, akkor is ideszól, hogy jöhet-e! Mindig a nappaliban vagyunk törpimmel, csak szopizni és aludni megyünk a hálóban. Amikor először volt itt anyósom és éhes lett picur akkor mondtam neki, hogy "köszönj el nagyitól, mert megyünk enni és addig ő kint marad TV-t nézni". ezzel egyértelműen elintéztem ezt a kínos szitut, soha nem jött be utánunk. sők, meglepett egy elmosogatással :)))