A gyerek hány éves koráig lesz még ilyen nehéz? Mikor kezdődik az a korszaka, hogy nem nyűg elmenni valahova vele vagy hogy nem kel fel éjjel?

2.5 éves kortól kb

Imádom a fiamat de amit átéltünk biztos nem lesz több gyerekünk. 1 éves koráig 2x keltett éjjel, semmi nem kötötte le, enni inni nem akart. Más baba olyan ügyesen evett, az enyém nem. Kóstoltatáskor semmi gyümi azóta sem. Gyümi levet sem issza meg.

Az anyának is változnia kell.

Ha akarja rendszeres pl meseolvasással szép lassan leköthető lesz a figyelme vagy rendszeres meghatarozott tematikáju tornával.

Eleinte pl a babamasszázst sem értik de pár alkalom után már végig tudják fejben is követni hogy most nyak hát váll kéz popsi láb jön.

Rengeteg millio minden készség a szülő kezében van.

Plusz elvileg hagyni kell a gyereket pl utközben minden bokornál megállni vizsgalni a természetet mert pl kismamablogon ezt ugy irták hogy addig van gyerekkora amig nem egyenes vonalban megy melletted előre nézve.

Nagyon fontos pont kisebb korban millio élményre nyitottnak lenni.megismertetni az avar ropogásával, eső után a csigákkal, kacsák etetésével stb mert fent kell tartani a kíváncsisagukat ha nem akarunk később egy magatehetetlen ötlettelen ipad bámulo gyereket.

2 éves korban sem lesz könnyebb, mert akkor kezdődik a hiszti és dackorszak. :) Nálunk pl. pont hogy 2 éves korig volt élvezetes, mikor "öntudatra ébred", saját akarata lesz, az nehezebb.

Sőt, még 18 éves korában is aggódni fogsz, főleg ha bulizni megy, hogy mi van vele, kikkel van, hol van, mikor ér haza.... Akkor azért fogsz éjszakázni, hogy megvárd, míg épségben hazaér.

Mégis minden kornak megvan a maga szépsége.

Ha majd lejuttok a játszóra, akkor meg az lesz, hogy mindenhez az kell, hogy ott legyél vele. De most is viheted, nálunk van az a hálós hinta, amibe bele lehet fektetni, élvezte ilyen korban nagyon, vagy vannak azok a rúgós állatkák, arra is rá lehet ültetni.

Utazáshoz neked kell hozzászoktatni, mi már kb. 1 hónapos korától mentünk vele mindenfelé, tömegközlekedéssel, busszal-vonattal. Sosem volt vele gond sehol.

Szoktunk viccelődni a férjemmel, hogy míg nem járt a fiúnk, akkor azt mondogattuk, hogy mikor indul már el. Mióta jár, azóta folyton azt szajkózzuk neki, hogy ne rohanj, ne siess, állj már meg egy percre...

Ugyanez a beszéddel. Mikor beszél már, most meg maradj már csendbe csak 5 percre. :)

Igaz, a mi fiúnk már 7 éves lesz, de még mindig vannak nehezebb napok, éjszaka még néha felébred pl. pisilni kell, vagy rosszat álmodik, vagy csak megijed valamitől...De olyan éberen alszok már, hogy meghallok minden apró neszt a másik szobába.

Szoktam vele veszekedni, néha apróságokon, de ha csak rám vigyorog, vagy a nyakamba csimpaszkodva ad egy nagy puszit, teljesen elolvadok tőle.

Csak példa.egyik nap nrkem is hisztis nyűgös volt, semmi nem volt jo, kezdett az agyamra menni de közben kitaláltam hogy átrendezem a butorokat.kapott kreált felmosot es nem is igen foglalkoztam vele de olyanokat kacagott sikongatott totál felpörgött örömében olyanoktolhogy bemehet a kanapé mögé.

Szoval kellenek nekik az élmények vagy vidd vendégségbe, kizökkenti őket

Olyan sok ilyen kérdés van, de én esküszöm nem értem. Érthetetlen számomra, hogy ezt az időszakot úgy élik meg elég sokan, mint valami szörnyűséget, amit túl kell élni, és kicsit sem tudják élvezni.

1 éves lányom van. Mióta megszületett, minden nap úgy éreztem, hogy én ezen a ponton szívesen megállítanám az időt. Pedig nem az az eszik-alszik baba, nagyon rossz alvó, nem is számolom, hányszor kel éjjel. Az evéssel is voltak gondok, mert ő inkább cicizni akart sokáig. És persze ő is szokott sírni, vannak nyűgös napok, szenvedés a fogakkal, és igen, hisztizik is. Ennek ellenére imádok vele lenni, és még mindig megállítanám az időt, ha lehetne. Nem tudom, ti nem tudtátok, hogy egy baba nem csak cukin gagyog? Nem bantasbol kérdezem, tényleg, csak nekem fura, amikor felnőtt emberek, szülők így rácsodalkoznak, hogy hát ez nehéz is tud lenni.

Egyébként szerintem igaza van az elsőnek, rajtad múlik, mikor fogod élvezni. Mondjuk amikor elfogadod, hogy ez az időszak nem rólad és a pihenésről szól, hanem róla. És nem sajnálod magad emiatt, hanem elfogadod, hogy ez ilyen, és ebből hozod ki a legjobbat.

Az is rajtad múlik egyébként, hogy mikor mehetsz el vele nyugodtan valahova. Az enyém pont 8 hós volt, mikor úgy éreztem, szabadabbak lettünk, elindulhatok vele egész bapra is akár, mert már nem csak szoptatni lehet, és már csak 2x alszik napközben, így már lehet kalkulálni. Most 1 évesen már a múlt héten szombaton és vasárnap egész nap rendezvényen voltunk, reggel mentünk, estig haza se jöttünk. Evett üveges kaját, ebédre vettem olyat magamnak, amit ő is ehet, vittem gyümölcsöt magunkkal. Délután aludt kendőben (vagy babakocsi, kinek mi). Letetta fűbe maszni, hagytam játszani, egy nyafi nem volt egész nap. Lehet velük menni, csak hát igen, figyelni kell az igényeikre, nem azt várni, hogy egész nap nyugton üljön csöndben. Azt nem bírják ők még.