8hónapos múlt a kisfiam. Szeretnénk testvért is. Mennyi dőt várjunk (várnátok) a második babával?

Szia!

Nekem most 9 hónapos a fiam, én egyenlőre nem szeretnék másik babát, mert a fiam nagyon leköti a figyelmem, el sem tudom képzelni, hogy jutna időm egy pici babára. Én biztosan várnék még 1,5-2 éves koráig. (vagy inkább amíg oviba nem megy) Mármint én ezt csinálnám, és lehet, hogy ezt is fogom csinálni. Van aki viszont szeretné, ha a gyerekek között nem lenne nagy korkülönbség.

De ha ti már nagyon szeretnétek picikét, akkor szerintem senkire ne hallgass, mert ha te úgy érzed, bírod, és szeretnéd, akkor legyen, nem?

Szia!

Nekem pont 8 hónapos volt a nagylányom, amikor terhes lettem a húgival! Így terveztük!

Nem mondom hogy könnyű, de örülők, hogy így csináltuk!

A nagy most májusba lesz 2 a pici meg most fél éves, de már most nagyon cukin játszanak együtt!

Imádom Őket!

(Ja nekem mind a 2 császárral született.)

Sok sikert a családbővítéshez! :)

Mi a fiam 11 hós korában kezdtünk próbálkozni a tesóval mivel a fiam egyből sikerült igy azt hittük most is igy lesz.

Hát nem, mert 18 hónapos lett a fiam mire terhes lettem, így viszont e lgdurvább dackorszakának kellős közepén szültem és jöttem haza a kistesóval.

Hát szenvedtünk rendesen...

Én úgy terveztem mivel a fiam később csinált mindent, hogy kb.19 hónapos lett volna mire jön a tesó és akkor még nincs olyan fejlett akarata meg jobban tud osztozkodni vagyis kevésbé zavarja a kis "betolakodó" több ilyet is láttam ahol ez így jól működött.

De így hogy nem sikerült a kicsi rögtön, jobb lett volna ha várunk inkább a fiam 2 éves koráig mondjuk.

Mert nekem nincs semmi segítségem, se nagyszülők, se rokonság így egy újszülött mellett egy folyton hisztis állandó figyelmet követelő naggyal...hát nem egyszerű.

Mostmár a kicsi 6 hónapos, javul a helyzet mert többet van ébren, kevesebbet sír és nem ébred éjszaka.

Én először úgy terveztem, hogy 2 év legyen a gyerekek között, az se túl sok, se túl kevés korkülönbség.

De aztán, mikor jött az idő, hogy lassan dolgozni kellett volna a tesón,(a nagy 1 éves kora körül) nagyon úgy éreztem, hogy még nem állok készen. Fáradt voltam, testileg-lelkileg, ugyanakkor épp kezdett nyiladozni a kis értelme, és egyre több figyelmet, foglalkozást igényelt.

Így úgy döntöttünk, várunk még egy évet. És nagyon nem bántam meg!!!! Másfél éves korától kezdve egyre könnyebb volt vele,pl. könnyebb volt kimozdulni, mert már nem kellett babakocsi, bébikaja, stb., otthon egyre többet eljátszott egyedül is, könnyebben tudtam mellette csinálni a dolgaimat, egyszóval lazultak a dolgok. Már elmúlt 2 éves, mikor eldöntöttük, jöhet a kistesó, és jött is egyből. Ekkorra a nagyom már ügyes nagylány volt, szerencsére, ugyanis nagyon nehéz volt a terhességem, főleg az eleje, mert rengeteget hánytam, szinte csak feküdni bírtam, ráadásul veszélyeztetett voltam, doki megtiltotta, hogy emeljek. Sokszor gondolkodtam azon,hogy egy másfél évessel hogy csináltam volna végig a terhességet? Így viszont könnyű volt, egyedül felmászott a székre evéskor, az ágyra peluscserénél...

Majdnem 3 év a korkülönbség, imádja a húgát, nagyon várta, tudta a legelejétől fogva, hogy kistesója fog születni. Nem féltékeny egyáltalán, viszont szeret gondoskodni róla, meg kell zabálni, amikor ő adja oda neki a cumisüvegben a kaját, vagy amikor este készíti oda a babakádat a fürdetéshez, cipeli a pelenkázót, vagy amikor ő rohan legelőször be a kicsihez, ha felsír.

Én nagyon örülök, hogy így alakult, 3 év korkülönbséggel, nekem ez az ideális.

Majdnem két éves volt mikor megszületett a tesoja.Tündériek eggyüt mindig szol ha öcsi ébredezik és képes órákig nézni hogy alszik vagy játszik magában.Ha dolgom van mindig segit jön és teszi azt amit megtud csinálni.

8 honap szerintem kevés de ha te ugy érzed készen állsz rá akkor miért ne?!