Kislányom másfél éves, le vagyunk maradva?

Ugyan nincs hozzá közöm, de szerintem tévúton jársz.

Azt már leírtam, hogy legkésőbb másfél éves korra kellene tudni önállóan járni, felállni, így mindenképp el kellene vinni szakemberhez. Nem is értem miért a kifogásokat keresed, nyilván érzed, hogy van valami gond, különben nem kérdeznél.

Valóban gyönyörű pillanatok, amikor az ember összebújhat a gyerekével, de tudomásul kell venned, hogy az állandóan bújós korszaknak vége. Természetesen egy ekkora gyerek is sokat bújik (habitus kérdése is, hogy mennyit), de emellett önállósodik is, jön-megy, felfedez, amit nem szabad visszafogni. Fedezd majd fel ebben is az örömöt, a szépséget. Hidd el, az is fantasztikus, amikor látod, hogy melletted egy magabiztos kisgyerekké vált a babád, és mer önállóan elindulni a világba, persze úgy, hogy ott vagy mellette. Abban is számtalan öröm van, amikor nem ölbebaba, hanem a séták alkalmával minden virágnál megálltok, megnézitek, elmondod neki mi micsoda.

Lehet anyás, bújós típus a kislányod, de egy egészségesen fejlődő másfél éves hidd el, hogy lekéredzkedik, és jön-megy, ki többet, ki kevesebbet.

Az is oké, hogy ő az életed közepe, de nem szabad, hogy a kizárólagos örömöd a gyerek legyen, hosszútávon ezzel iszonyú nagy terhet teszel a gyereked vállára.

Lehet a laza izomzat is a probléma, sokat kellett volna/kellene a földön lennie, hogy gyakoroljon, izmot szededjen össze. Valószínű te mindig felvetted, ha valamit akart vagy oda vitted neki,hogy ne sírjon, így nem kellett megküzdenie semmiért. Ez viszont nem jó. Most is sokminden érdekelné, csak nem tud eljutni bizonyos tárgyakhoz, amiket megnézne, megfogna és emiatt is lehet frusztrált.

Tényleg jóindulatból, de én a helyedben ma reggel már az lett volna az első dolgom, hogy hívom a gyerekorvost és kikérem a véleményét. Ne vesztegesd a gyereked idejét, hisz írod hogy elmúl másfél éves. Mikor akarsz lépni, ha nem most? Még semmi nem késő!

Mivel rászoktattad, hogy azonnal rohansz, nem lesz könnyű dolgod. De ne hibáztasd magad! Olyan nincs, hogy valami végleg el van rontva! Beszélj a gyerekorvosal, menjetek monzásfejlesztésre stb. stb.

Viszont van valami, amit megtehetsz érte úgy is, hogy "odaszaladsz". Játssz vele a földön! Vagyis ha valamiért "odahív", akkor ne vedd föl, hanem kuporodj le mellé, guríts oda neki egy labdát, tegyél egymásra néhány építőkockát vagy nyiss ki egy képeskönyvet. De ne vedd ölbe, hanem hagyd, hogy "odamenjen" hozzád, vagy a labda után. Így te ott leszel, mint biztonságérzet, mégis mozogni fog. Az sem baj, ha beléd kapaszkodik és úgy áll föl - vagy esetleg hosszabb ideig is úgy álldogál. A lényeg, hogy közben játssz vele, motiváld, hogy menjen a játékok után, vagy játékosan tedd arrébb őt (pl, zsipp-zsupp kenderzsupp játékkal), hogy utána az legyen a "feladat", hogy visszamenjen hozzád.