Csak hordozó anyukák! Hogy mentek étterembe, kávézóba vagy reggelizőhelyre?

A csípőmre kötöm karikásban, vagy a hátamra hosszú kendőben. Hátra akár újszülöttként is mehet, de az első hetekben valahogy nem az volt a fő problémám, hogy hogy megyek fagyizni. :) Étterembe, kávézóba nem járunk, a gyerekek előtt se jártunk, fagyizni sem sűrűn szoktam. Ilyenkor amúgy extrán figyelek, még sosem ettem le a fejét - pedig terhesen a hasamat igen -, de ha meg is történne, ki lehet mosni a sapkát. Ellenben szoptatás közben pottyant már rá kaja. :)

Amúgy erről a témáról mindig eszembe jut Varró Dani verse:

Mutogatnak sokat énrám:

“de helyes kis batyu, lám!”

Hisz a hátára kötözve

cipel engem anyukám.

Vagy előre, a hasára

kötöz erszényszerüen,

azután így tereget, meg

vacsorázgat derüsen.

S ha elöl van az a kendő,

mibe engem kötözött,

megesik, hogy a fejemre

potyog egy kis körözött.

A kötődő nevelésnek

folyománya az a tény,

hogy a gyermek leevődik,

ha nincs szalvéta fején.

De aranyos ez a vers! :)

Egyébként mi is hordozunk néha, de ugyanannyit kb., mint a kérdező.

És pár hónapos babával már simán kávézó, cukrászda, ilyesmi néha-néha megesett. Sőt, étterem is.