2 saját gyerek közül az egyiket jobban szereted?

Nekem 4 gyerekem van. Igen, mindegyiket másként szeretem, hisz egészen mások, más a koruk, a természetük, mások az igényeik is... De mindegyiket nagyon-nagyon szeretem, hisz az enyémek, semmiért se adnám őket senkinek :D

hát ezen már én is gondolkodtam.2 fiam van,és az első már nagy,felnőtt,a pici meg most másfél éves.szégyenlem magam,de úgy érzem a kicsi a mindenem.Nagyon szeretem a nagyot is,és amikor későn jön haza nagyon féltem,ebből látom,hogy szeretem őt,csak másképp.neki már más az élete,és együtt próbáljuk terelgetni ezt a kicsit,de mégis úgy érzem a kicsi más,új érzéseket indított el bennem.Lehet hogy sokan megvetnek ezért de nálam tényleg ez van.

17.00 válaszoló!MAXIMÁLISAN megértelek.A nagy 18 éves,a kicsi 2 lesz.A nagynak(aki különben a szívem csücske,mert szinte együtt nőttünk fel,19 évesen szültem)minden apró-cseprő dolga érdekel,beszélgetünk,stb.most mégis a kicsi a központ.Nem szeretem jobban,de mégis neki mondom,hogy az életem értelme vagy...a nagynak van egy komoly barátnője(már 1 éve,mi,szülők ismerjük egymást,összejárunk)sokszor a csajszi vállán sírja ki magát,ezért gondolom azt,hogy Ő már nem egészen hozzám húz...de ettől függetlenül EGYFORMÁN szeretem mindkettőt,csak MÁSKÉNT!

1. vagyok. Én is pontosan olyan helyzetben vagyok, mint az utánam írók :) nálunk is a 3 nagy után jött a pici lány, aki 19 hónapos.. A nagyok 17,14 és 12 évesek... szóval már kamaszok. Nekik már másfajta törődésre, szeretetre van igényük, mint a picinek :)) Így értettem, hogy máshogyan szeretem őket... a nagyokat már nem lehet babusgatni, szeretgetni, velük le lehet ülni egy komolyabb beszélgetésre, vagy el lehet velük bohóckodni is, de nem úgy, mint egy csöppséggel :)

2.vagyok.kicsit örülök,hogy más is így érez,mert bizony én úgy éreztem nem helyesek az érzéseim,de nem tudok tenni ellene.18 évesen már én vagyok neki aki kell,tudja,hogy mellette vagyok,de szinte alig látom már.a kérdezőnek viszont azt mondanám,hogy keresd a pici fiadban amit jobban tudnál szeretni mint a lányban.Sajnos ezek a picik(de a nagyok is)megérzik ha más szeretet sugárzik feléjük.amikor a picit vártam azt mondák a dokik lány lesz,hát gondolhatjátok hogy repültem,már lány ruhákat választottunk és neve is volt,aztán egyszer csak kiderült hogy fiú.azt hittem leesek a székről,és amikor sétáltam hazafele egy könny csepp kijött a szememből.aztán egyszer csak irtózatosan elkezdett bent forgolódni,rúgkapálni,mintha mondta volna hogy héé engem is lehet ám szeretni!!rettentően elszégyelltem magam az érzéseim miatt,és utána már boldogan vártam a 2 fiam.de az élet milyen édes.ő olyan mint egy kislány,szőke,és bújós,és pusziszkodós.szóval ne hagyd az érzéseid,küzdj ellenük,igenis imádod őt is.