Adnátok ilyen esetben bölcsibe az 1 évest?

Én részmunkaidőbe mentem vissza dolgozni, amikor 19 hónapos volt a fiam. Megpróbáltuk a bölcsit, 3 hetet járt, amikor a gondozónő is mondta már (tehát nem csak én elfogultságból), hogy nem bírja még a bölcsit, ha meg tudjuk oldani, akkor inkább vegyük ki.

Megoldottuk családon belül, így én dolgozhatok tovább és 1-re már otthon is vagyok. Én se akartam még visszajönni, ő igazi csodababa és ki akartam vele élvezni minden napot legalább 2 éves koráig, de az élet és leginkább nálunk is a piszkos anyagiak úgy hozták, hogy visszaálltam... :/

Szóval készülj arra a forgatókönyvre is, hogy mi van akkor, ha igent mondasz, visszamész és mégse megy a bölcsőde. Akkor meg tudjátok oldani, hogy vigyázzon valaki rá, vagy hagyod a munkát, de akkor meg nem valószínű, hogy nagyon szeretni fog a főnököd... :/

A másik meg, hogy írod, hogy a párodat frusztrálja, hogy nem tud "eltartani" titeket. És ha visszamész dolgozni, akkor az esetleg nem fogja zavarni? Mert lehet, hogy akkor meg az lesz a vitaforrás, hogy úgymond felcserélődtek a szerepek és ha nagyon vaskalapos, akkor lehet úgy fogja érezni, hogy te hordod a nadrágot, meg "megszégyenült", mint férfi...

Valahogy inkább azon kellene lenni (szerintem), hogy a párod élete újra helyre billenjen... és akkor mindenki örül, a nagy nem szenved semmiben hiányt, a kicsi még lehet veled és a férjeddel is helyrejön a kapcsolatotok.

Minden jót Nektek!

Én nem adnám bölcsibe. Ha valaki meg tudja oldani családon belül, hogy vigyáz rá minden nap vagy tudtok mellé fogadni valakit (ahogy olvastam, a pénz nem lesz gond), akkor talán megfontolnám. De én akkor se 8 órába mennék vissza, hanem eleinte csak 6 órában.

És nem azért írták többen is, hogy a férjed mehetne gyed-re, hogy akkor több pénzt kapna hanem azért, mert akkor ő maradhatna otthon a gyerekkel. Erre viszont nem írtál semmit, pedig teljesen jó opció, ráadásul neki is lenne ideje más munkát keresni. Ha úgyis ennyire gyengén keres akkor ez még a legjobb megoldás.