Hogyan tud elszámolni a lelkiismeretével egy olyan anya, aki a kórházban hagyja szülés után a gyerekét, mert megtudja, hogy nem egészséges?

"ez az oldal azért van hogy emberek megkérdezhessék és elmondhassák a véleményüket."

Kedves kérdező. A fenti mondat tőled származik. Tehát, ha valóban így gondolod, akkor milyen meggondolásból szóltad le az első válaszolót. Hisz ő is csak elmondta a véleményét. Vagy az a baj, hogy az nem azonos a tiéddel, így már nem is biztos, hogy azért van az oldal, hogy mindenki elmondhassa a véleményét?

Egyébként nem írtál a betegség súlyosságáról. Igenis, vannak olyan súlyos esetek, amikor maguk az orvosok javasolják, hogy intézetben legyen, mert például az egészséges testvér egészséges lelki fejlődését is veszélyezteti egy nagyon beteg gyerek. Akkor pl. milyen jogon áldozod fel az egészséges gyereked, a beteg gyerek miatt? Nagyon sok helyzet, sok különböző körülmény lehet az emberek életében, ezért ne ítélkezz, hogy ki miért dönt úgy ahogy. Van aki tényleg felelőtlen, és ostoba döntést hoz, mint pl. aki azért nem akarja, mert lány lett, nem fiú, de vannak, akik nehéz döntést hoznak azért, hogy mindenkinek a lehetőségek közül a legjobbat válasszák.

Miért nem a saját életeddel törődsz? És miért ítélkezel?

És ha már véleményt kérdezel, MIÉRT pontozod le azokat, akik nem fröcsögnek itt mint te???

Biztosan nehéz az anyának, ha beteg a gyereke, akkor mg még nehezebb, ha olyan betegsége van, amivel ő nem tudja vállalni a gyereket.

Tegyük fel az egyik elgdurvábbat: örök életében babakocsiban / kerekesszékben kell tolni, nem tud beszélni, szellemileg is fogyatékos, etetni és pelenkázni kell, fürdetni stb.

Nos, egy ilyen gyerek teljes embert kíván. 0-24-ben. Ez simán tönkretesz egy családot. Mi lesz a testvérrel? Ha nincs, ezek után 99,999999%, hogy nem is vállalnak több gyereket. A párkapcsolat is rámehet. Az anya mondjon fel a munkahelyén ugye és a hátralévő életében gondozza a mindenre képtelen gyerekét? Igen, csodálatos és önzetlen tett lenne, de igencsak kevesen képesek erre és ez érthető.

Nem kellene rögtön ítélkezned!

Nekem gyógypedagógusok a szüleim. Láttam már nagyon súlyos állapotú gyerekeket, akiket nem a szüleik neveltek. Valahol meg tudom érteni. Egy Down szindrómás gyereket én bevállalnék, ha nem is mondom azt, hogy simán lazán, de tudnám vállalni. Viszont egy olyan gyereket nem tudnék vállalni, aki feltehetően soha életében nem lesz képes kommunikálni, helyzetet változtatni, félig-meddig önállóan enni. Olyat is láttam már, aki azt sem tudja, hol van, és lehet, hogy csúnyán hangzik, de kb. egy rovar szintjén él, még a száját sem tudja önállóan becsukni. Vannak, akik onnantól kezdve, hogy fogaik nőnek, lerágják a saját ajkaikat.

Basszus, bármennyire is az én gyerekem, de ezt én biztos nem bírnám ép ésszel elviselni, és a már meglévő két egészséges gyerekemet sem tenném ki ennek.

Egy enyhe, vagy középsúlyos értelmi sérült gyereket, vagy egy Down szindrómás, netán egy autista gyereket tényleg bevállalnék, vagy ha mozgássérült, látássérült, hallássérült, végtaghiánnyal született, vagy ilyesmi. Ez nem okozna akkora gondot nekem. De ha nagyon súlyosan sérült, azt nem tudnám vállalni.

Úgy, hogy az ő döntése.

Ha nekem betegen születne a babám, minden előzmény nélkül, nagyon elgondolkoznék, hogy hazavigyem-e.

Lesz-e pénzünk fejleszteni, vagy nyomorgunk az elkövetkezendőkben, ha meghalunk (akár váratlanul), isten tudja, melyik rokonnak lesz a terhére, stb.