28-hetes terhesen megcsászároztak. Meddig "egészséges" az hogy sírógörcseim vannak? 11 napja született a babám.

Az én tesóm anyuék szerint 7, a dokik szerint 8 hónapra született. Anyut is császározták, tesóm nyakára volt tekeredve a köldökzsinór, rögtön újra kellett éleszteni, rá két hétre újra. 990grammal született, azt mondták egész életében lélegeztetőgépen marad!

Jelentem: ÉL ÉS VIRUL HÚGOM!

Ne aggódj, minden jó lesz! Erősek ezek a kis csöppségek!

Maradj erős te is, (furán hangzik) de ,,sugározd" a csöppségnek az erőt! :)

Ez nagyon sokáig így lesz még.

Nekem a 33. hétre született a babám. Kb 1/2 éves koráig rengeteget sírtam, pedig aránylag gyorsan meggyógyult és hazajöhettünk. Én is bent lehettem vele végig a kórházban, és ez jó volt. A többi korababás anyukával egymásban tartottuk a lelket. Nekik ki tudtam magam sírni, ha rossz történt, ha jó. Mert én akkor is zokogtam, ha jó híreket kaptam a kislányomról.

A babádnak gyors felépülést, sok-sok hízást, Neked pedig kitartást kívánok.

Teljesen normális reakció az, ahogy most érzel. Nem értek a korababa témához, de minden normális anyuka aggódik a gyermekéért. És egészen addig egészséges a viselkedésed, míg a kisbabádat biztonságban nem tudod.

A legeslegjobbakat kívánom nektek!

Bár az én kisfiam nem korababa. de talán segíthetek. A mi babánk időre született, 2 naposan azonban nagyon súlyos állapotban került a PIC-re, aznap nem mert az orvos semmivel sem biztatni. 2 hét után hozhattuk haza, azonban kiderült,h egy súlyos, gyógyíthatatlan betegségben (szerencsére jól kezelhető) szenved a kicsikénk. Onnantól kezdve,h lekerült a PIC-re, mintha elvágtak volna vmit, rengeteget sírtam, ha nem sírtam, akkor is állandóan ezen kattogott az agyam. Ahányszor ránéztem a kisfiunkra, mindig arra gondoltam,h beteg az én picikém, és mi lesz vele/velünk. De napról napra javult a helyzet. Először úgy 1,5 hónap múlva éreztem,h most már sokkal jobb, már nem sírtam a történtek miatt. A legtöbbet az segített, mikor már a személyiségének a jegyei megnyilvánultak, és már nem a születése után történteken járt az eszem, hanem mindig az aktuális dolgain. Soha úgysem fogjuk elfelejteni az aggódást, amit át kellett élnünk. Sokszor összeszorul a szívünk, ha eszünkbe jutnak azok a napok. Most sztem kifejezetten jó,h sírsz, mert legalább kiadod magadból. Az lenne a baj, ha folyton megpróbálnál erősnek látszani (főleg magad előtt), mert akkor később lenne nehezebb. Ne aggódj magad miatt. Majd ha hónapok múlva is fennáll ez a helyzet, akkor keress szakembert.

Minden jót Nektek, és drukkolok,h hamarosan már csak az legyen a legnagyobb gondod,h hányszor kell kelned a picihez éjjel :)